Sziasztok!
Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy Ruby Saw több könyvét is megkaptam, úgyhogy mit szólnátok, ha az augusztus róla szólna? Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy olvashatom ezeket a remek műveket!
Már volt korábban szerencsém az írónő munkásságához, és nagyon megfogott a Gázt neki, Chiara! könyvével, így biztos voltam benne, hogy szeretnék a többi történetével is megismerkedni. Mint ahogy a bejegyzés címében is láthatjátok, ma A Vörös és a Vadász könyvet hoztam el nektek.
Nagyon tetszett az alapötlet, hogy egy női bérgyilkosról olvashatunk. Eléggé vagánynak találtam Elisabeth-et, ahogy forgatta a kardot, vagy csak előrántott egy kést, pisztolyt a csizmájából. Hogy nem riadt vissza senkitől és semmitől. Ha ez még nem lenne elég, emellett a saját hajójának, az Özvegynek a kapitánya is volt, saját legénységgel. Már az elején magával ragadott a sztori, nem voltak felesleges leírások, csupa izgalom volt minden sora.
"Mindenkit leszúrtam, aki az utamba került, és vérrel festett ruhával köröztem a Maeve fedélzetén..."
Aztán jött egy megbízás, ahol Shane Mason lett a célpont. Hiába figyelmeztették, hogy vigyázzon vele, nem lesz egyszerű dolga, Liz mégis úgy gondolta, hogy nem fog ki rajta egy férfi. Pedig milyen igaza lett a megbízójának! És itt volt számomra egy kicsi törés a történetben. Úgy éreztem túlságosan az érzelmek kerültek előtérbe, és szinte nem történt közben semmi. Egy belevaló csajtól nem azt vártam, hogy majd az érzésein gondolkodik állandóan. Szerencsére hamar átlendültünk ezen a részen, és folytatódhatott az izgalom. Kardforgatás, pisztolydördülés, kalózok, ellenségek. Bár néha szívesen megráztam volna, hogy veszélyben ne azon gondolkodjon, "mi lesz ha...", hanem mentse a saját életét.
"...az élet olykor azért állít próbatételek elé, hogy megnézze milyen erős vagy. A sors pedig kifürkészhetetlen."
Érdekes volt, hogy többször is kaptunk egy kis morzsát elszórva, hogy azért még tartogat számunkra fordulatokat a történet, ne éljük bele magunkat, mert biztosan nem úgy lesz, ahogy mi gondoljuk. És valóban volt olyan rész, ahol koppant az állam a földön, vagy éppen nagy kő esett le a szívemről. Végre meglett az egyensúly az érzelmek és a tettek között. Nem húzott a mérleg nyelve egyik irányba sem, hanem kellő mennyiségben volt jelen mind a vagány, mind az érzelmes Liz. Shane-t pedig hol utáltam, hol kedveltem, eléggé vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, de azt hiszem, aki olvasta, az meg tudja érteni ezt a vívódásom.
"-Még mindig gyönyörű vagy és tüzes - mormolta az arcomba.Lehunytam a szemem, vicsorogva vágtam vissza.- Te meg disznó!"
"- Amit egyszer megtanulsz, azt sosem felejted el....- Az ösztönt senkiből sem lehet kiölni."
Összességében tehát azt kell mondjam, tetszett a könyv. Az eleje izgalmas, és bár utána egy kicsit laposnak éreztem, végül szuperül sikerült fenntartania a figyelmem, vártam milyen fordulat következik a másik oldalon, vagy másik fejezetben.
Készültem egy kis kvízzel is a könyvből, amit könnyen megtippelhet az is, aki esetleg nem olvasta még. És ha figyelmes vagy, észrevehetted az elszórt morzsáimat, melyek segítenek kicsit.
Köszönöm, hogy elolvastátok,
Szandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése