K. M. Holmes: Miénk a pillanat

previewK. M. Holmes: Miénk a pillanat






Sziasztok! 

Mára K. M. Holmes könyvével érkeztem megint, méghozzá a frissen megjelent Miénk a pillanattal. Előljáróban szeretném kicsit kiemelni az online könyvbemutatót. Anne L. Green egyik könyvénél, az Elfojtott indulatoknál már volt szerencsém ilyenen részt venni, és akkor is nagyon tetszett, így mindenképpen szerettem volna most is nézni. Tudom, hogy az írók, kiadók jobban örülnének, ha lehetne rendes személyes bemutatót tartani, de szerintem nem vagyok azzal a véleményemmel egyedül, hogy a vidékieknek bizony ez a megoldás a szimpatikusabb. El kell mondjam, hatalmas élmény volt, nagyon élveztem. Szuper volt, hogy mentek a párbeszédek a komment szekcióban, miközben az írónőtől kérdeztünk, vagy csak elmélyülten hallgattuk, miket mesél a könyv keletkezéséről, esetleg az írási szokásairól. Úgyhogy drága Miss Holmes, köszönöm szépen ezt az élményt, és várom a következő bejelentkezést. 
A kiadó felé pedig ötletként üzenném, hogy fontolják meg az élő közvetítéseket, hogy a vidékiek is „jelen lehessenek” a könyvbemutatókon. 

Most pedig térjünk is át a könyvre. Adott Nathan, aki az előző könyvből már ismerős lehet, mint Miguel öccse, és hősnőnk Helena, aki pedig Camie barátnője. A történetüket bár a jelenben olvashatjuk, hamar kiderül, hogy két éve már találkoztak, és innentől mindig kapunk egy kis visszatekintést is, hogy lássuk miként alakult az a találkozásuk. Nekem nagyon tetszett ez, hogy nem egyszerre elképzeljük, és már ugrunk is tovább, hanem fejezetről fejezetre bontakozott ki annak a napnak a története is. 
„Szomorúen bólogattam. Igen, az ember valójában sosem tud elszakadni a múltjától. Bármennyire is fájó, bármennyire is sebző, mégis megőrizzük az emlékét.”

Az előző könyvben nem tudott annyira megfogni Nathan karaktere, az ügyeletes nőfaló, de ezen most sikerült fordítani. Bár továbbra is Miguel a szerelem, azért Nathant sem dobnám ki, ha becsöngetne. Ebben a könyvben sikerült megismerjük az érzelmesebb oldalát is, és hogy milyen az, amikor a magáénak szeretne tudni valakit. Hogy miként küzd a szerelemért, és válik szoknyapecérből igazi társsá. 
„Kitartó egy istencsapása vagyok, na!”

Helena karaktere szimpatikus volt nekem, az írónő nagyon jól eltalálja, mennyire legyen valaki hisztis, belevaló, rátermett, gyengéd. Annak ellenére, hogy az élete épp romokban, még az utolsó fillérjeiből is megpróbál talpra állni, és keresi magának a lehetőséget, miként lehetséges ez, majd kihasználja az eredményét a próbálkozásának. 
„- Két napja vagyok itt és az életem kész káosz. Már előre félek a folytatástól.” 
Ami különösen megtetszett a könyvben, az a zongora iránti szenvedélye a főszereplőnek. Kiskoromban mindig is szerettem volna megtanulni zongorázni, de csak a kis szintetizátorunkon gyakorolgattam, így különösen közel került a szívemhez a történet. Örültem neki, hogy sokszor volt a játékon a hangsúly, hogy mit játszik, hogyan játszik, milyen érzéseket vált ki belőle már csak a látványa is. 
„- Nem a kotta fogja megszólítani a művet – magyarázta. – És nem is a billentyűk. Az érzések irányítják a mozdulatokat és visznek téged a zene birodalmába, hogy azt a saját tudásod szerint prezentálhasd. Ez a művészet. A többi csak gyakorlatias, betanult rendszer.” 
Miguel és Camie életét is tovább követhettük kicsit a regénynek köszönhetően, hisz a baráti és testvéri viszony miatt többször olvashattunk róluk is. Így akik megszerették őket, akárcsak én, nem kell még elengedjék a kezüket, velünk maradtak most is. Mellettük pedig egy másik mellékszereplőt is sikerült megkedveljek, aki pedig nem más, mint Mason. Szívesen olvasnék még róla is egy kicsit többet. (Khm, drága Miss Holmes, nem fontolgatja esetleg még egy történet megírását?) 
„- Megduglak a zongoráján – mondta, de Mason fenyegetően ránk förmedt. 
- Hallottam, basszátok meg! – Érezhetően kiakadt, és a féltett kincsére nézett, majd vissza ránk. – Ahhoz senki sem érhet hozzá! 
Nathannel hangosan felnevettünk. 
- Gyere… - szagolt mélyen a hajamba, amint megölelt. – Hagyjuk itt ezt a sóher faszt. 
- Ezt is hallottam! 
- És ezt látod? – emelte fel a középső ujját, ahogy kifelé sétáltunk a bárból. 
- Hé, szépfiú! – kiáltott Mason utánunk, mire Nathan kissé felé fordult. – Ilyet itt ne mutogass! – nevetett, és széttárta a kezét. – Lesz rá jelentkező bőven – utalt arra, hogy az előbb Nathan finoman azt üzente neki, hogy kapja be.” 
Ahogy a könyv fülszövegében is szerepel, ez a könyv nekem egy bűvölet volt zongoraszóra. A szívedbe lopja magát, elvisz egy körre a Bugattiján, és nem ereszt. Arra született, hogy megszeresd, és együtt éld át a történetét a szereplőkkel. 
„A zongora a legteljesebb összhangban van a kézzel. Az ujjvégek lebegnek a billentyűk felett, mégis megtartjuk a kéz súlyát; teljesen önállóak és mozgékonyak tudnak maradni. Csak engedd meg nekik, hogy tegyék, amire születtek.” 
Ugye tudjátok a dolgotok, ha a puzzlet szeretnétek kirakni? Csak katt a borító alatti szövegre.

Köszönöm, hogy elolvastátok, 

Szandra

K. M. Holmes: Tiéd a főszerep



preview
K. M. Holmes: Tiéd a főszerep

Sziasztok!

Megint csak egy magyar író könyvéről hoztam értékelést nektek. K. M. Holmes első könyvét sikerült elolvassam. (Amit egy nyereményjátékon nyertem, de bevallom olyan türelmetlen voltam, míg ideér, hogy közben már lekalózkodtam. Úgyhogy biztosan újraolvasós lesz, csak hogy a dedikált könyvjelzőmmel is elolvassam.)

Elég jól sikerült a múlt nap a munka, ugyanis vendéget "kellett" játszanom, ami annyit jelentett, hogy a telefont előkaptam, és kerestem egy könyvet, hogy mit olvassak.Végül a Tiéd a főszerepre esett a választásom, így három órán keresztül hol olvastam, hol a vendégekkel beszélgettem. Utána már a főnököm is úgy jött hozzám, hogy "Na sikerült kiolvasni egy könyvet?". Igen, most kezdtem ott dolgozni, de már tudják mekkora könyvmoly vagyok. Annak ellenére, hogy pénteken nem dolgoztam, csak este folytattam az olvasást, és végül a 'csak még egy fejezet majd alszom' azzal végződött, hogy befejeztem a könyvet éjjel, pedig másnap hajnali ébresztő, éljen a szombati ledolgozás. Ezzel igazából csak arra szeretnék utalni, milyen jó is volt!

És akkor most, hogy ezzel a teljesen felesleges dologgal lefárasztottalak titeket, jöhet a véleményem?

Elsőként a borító fogott meg, nagyon tetszett ez a csillagos megoldás, aztán mikor azzal is szembesültem, hogy kinyitom és mögötte ott a rendes kép, mert a csillag csak kivágás, már tudtam, hogy csak emiatt is kell a könyv. Aztán egyre többször jött velem szembe, jobbnál jobb értékelésekkel, így már borítékolva volt, hogy nekem bizony lesz egy példányom, ha törik, ha szakad. 

Nem igazán szeretek úgy olvasni egy regényt, ha túl sok inger ér vele kapcsolatban, mert akkor hatalmas elvárásokkal állok neki, és félek, hogy csalódok benne, de mivel itt előbb akartam a könyvet, mint hogy a vélemények jöttek volna, így igyekeztem kizárni mindent, nehogy befolyásoljanak. És milyen jól tettem, hogy elolvastam! Imádtam!

Nagyon szuper első könyv lett az írónőtől, elképzelni sem tudom, hova fog majd még idővel fejlődni az írása, ahogy jönnek majd ki a könyvei. Mert egy biztos, nekem az összes kell majd!

Camie egy nagyon szimpatikus lány volt nekem, tetszett, hogy elhivatott a munkája iránt, és nem a siker hajtja, szívesen bújik meg a háttérben. El tudtam képzelni, mennyire parázott a vörös szőnyegtől, biztosan én is csak átrohannék rajta. Aztán összejön Damiennel, a helyes filmsztárral, aki elsőre nagyon szimpatikus volt, majd egy pohár vízben meg tudtam volna fojtani, amiért se szó, se beszéd lelépett, hiába értettem, hogy miért tette. De akkor jött Miguel, a gonosz főnök, mégis csupaszív pasi. Csak ezt persze nem mutatja ki akárkinek. És éppen ettől volt szép az ő szerelmük, hogy annak ellenére másoknak milyennek mutatja magát, Camiet mégis nagyon szereti, és képes lenne érte bármit megtenni.

"Mert ott van a szív is, ugye. Átkozott egy szerv, az már biztos. Képes érezni és képes szeretni. Valami csoda folytán elérkezett az idő, hogy az én mellkasomat is szétfeszítse ez az érzés. Borzalmas. És elképesztően felemelő is egyszerre."

Mikor Damien újra színre lépett, nem tudtam volna megmondani, kinek szurkolok jobban, de persze mégis örültem a főhősnőnk választásának. Azt hiszem, így illenek inkább össze, és majd kíváncsi leszek, milyen sorsot szánt az írónő a mi Damienünkek. 

"Az ilyen szívtiprók nem változnak meg. Kidobják a szívedet a használt kotonjukkal együtt a kukába."

Szerepet kap a regényben Camie legjobb barátnője is, Amy. Szimpatikus csaj volt, bírtam a szövegét, és hogy segít, támogatja, ott van a barátnője mellett, ha szüksége van rá. Kisírhatja a vállán magát, majd segít neki újra talpra állni, ha már készen áll rá. Mindenkinek ilyen jó barátnőt kívánnék, és szívesen olvasnék róla is egy külön könyvet, hogy jobban is megismerhessük. (Főleg azok után, ahogy a novella véget ért.)

"- Amy, itt nincs semmi, ami mögé el tudnék rejtőzni előle... És az az igazság, hogy már nem is akarok.
Csend lett a vonal másik végén.
- Valami van ezzel a szar vonallal, nem értettelek jól. Nem beszélhetsz ekkora ostobaságokat.
- Meg kell tennem, Amy.
- Semmit sem kell megtenned! - förmedt rám, majd nyugodtabb hangon visszakérdezett: - Mit értesz azon, hogy meg kell tenned? Mert ha gyilkosságra készülsz, én pártolom! Benne vagyok. Öt perc alatt ott vagyok, és segítek elásni a holttestét."

Ez a regény megnevettet, összetöri a szíved, majd megragasztja, és csodaszép happy enddel zárja a történetet. Hol a mosoly játszik az arcodon, míg máskor a könnyeid folynak, és csak szurkolsz, hogy minden jó legyen!

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy erős kezdés volt első könyvnek, és sokaknak lesz kedvence a sorozat, köztük nekem is. Bátran ajánlom minden romantika, erotikus regény rajongónak, akik szeretnének belesni kicsit a színfalak mögé, miképp is épül fel egy film forgatókönyve, mennyi munka van vele. Sétálj te is végig a szereplőkkel a vörös szőnyegen, és élvezd minden sorát! 

Köszönöm, hogy elolvastátok,

Szandra