Borsa Brown: A szárd szikla


Sziasztok!

Megérkeztem a következő értékeléssel, melyet Borsa Brown: A szárd szikla című könyvéről írtam. De mielőtt belevágnánk, szeretném megköszönni az Álomgyár kiadónak az újabb lehetőséget egy recenzióra! Első könyv az írónőtől nekem – igen, már megint – és most értettem meg, miért szereti mindenki annyira a történeteit.
Vigyázzatok, spoilerekkel találkozhattok, úgyhogy ha még nem olvastad a könyvet, csak saját felelősségre haladj tovább!

Adott nekünk Virginia Angels, aki egy szakításon van túl, mert a barátja megcsalta. Méghozzá a húgával! És mit tesz egy lány, amikor összetörik a szíve, mert a húga ilyet tett vele? Elutazik. És nem is akárhogy! Egy ceruza segítségével választja ki az utazása helyszínét. Így sikerül nekünk is vele és a könyvvel együtt eljussunk Szardíniára.
Szerintem ez elég merész lépés, egyszer szívesen kipróbálnám, hogy csak bökök egyet, és ahova a ceruza mutat, oda utazok el. Ki tudja, hátha nekem is sikerül egy ilyen szuper nyaralást megélnem.
„Na jó, végül is ott egy sziget…
Szardínia.
Pff… Az nem egy hal?”

Nem nagyon volt még lehetőségem eljutni külföldre, ami remélem idővel majd változni fog, így nagyon örültem a sok csodálatos tájleírásnak, mert így a képzeletemre bízhattam mindent, és olyan érzés volt, mintha én is a tengert nézném a kertből, mintha én is érezném a szellőt az arcomon, az illatokat, melyeket magával hoz. Mintha látnám a színeket, ahogy az idővel és napszakkal változik a tenger színe, mintha hallanám én is a szárd beszédet, érezném a kávé illatát.

Elképesztő, hogy itt van egy turisták által ennyire kedvelt sziget, és mégis milyen kevesen beszélik az angol nyelvet. Tényleg olyan ez, mint egy kis közösség, és ha valaki itt boldogulni szeretne, akkor tanulja meg azt a nyelvet, amivel megértik.

 A szél szemből fúj, tengerillata van. Ez a szerelem csókja. Igen. A víz az ölelése, a szél a csókja, a sziklák az ereje…”

Bevallom, amikor Virginia megérkezett a szigetre, és odaért a házhoz, megfordult a fejemben, vajon én mit csinálnék hasonló helyzetben. Hát lehet inkább megfordultam volna, és hazamegyek, de Virginia belevaló csaj, és ha már kifizette a házat, beleszeretett a kilátásba, a Földközibe, akkor nem adja olyan könnyen fel, és mindent megtesz, hogy kényelmesen teljen a három hónapja a szigeten. Persze azért a háztulajdonosnak írni kell, akit viszont nem hat meg ez az egész, és ezzel a stílussal mosolyogva tudott kikergetni a világból. Hiszen be kell vallani, mulatságos mennyire nem érdekli, ahogy a bérlője panaszkodik, de közben meg a bérlő szempontjából bosszantó, hogy ilyen stílusa van.

„S.S. Miután megöltelek, itt áslak el a kertben! Mindennap odahúzok majd egy széket a sírod fölé, ráülök, és nézem a szerelmemet! Mi több! Szeretkezem majd vele a sírod fölött!”

Megismerhettük a regényből Gianlucát is, aki a szomszéd fiú. Szimpatikus karaktere volt a könyvnek ő és a családja is. Általa ismerhette meg Virginia, így pedig mi is a szigetet, a tengerpartokat, a kávét. Egy igazi barátságos, segítőkész szomszéd, amilyet mindenkinek csak kívánni tudok. És milyen jó, hogy nem a tipikus szomszédfiú történet lett ebből a könyvből, hogy közöttük tényleg csak barátság alakult ki, egyik fél sem kezdett többet érezni. Helyette annál több kalandot kaptunk.

„Nincs az az isten, amiért én fölmászok egy sziklára és a mélybe vetem magam. Vannak dolgok, amiket bátor tettnek vélek, de van, amit a sors kihívásának magunk ellen. Például a szikláról beugrani a vízbe, mert valaki fuldoklik, az bátor tett. De csak szórakozásból, hogy az adrenalin csúcsra járjon bennünk, csupán vakmerőség és kacérkodás a végzettel.”

Amikor végre közelebbről is megismerhetjük S.S.-t, még akkor sem sikerül igazán megismerjük, hiszen nem nyit túlságosan, így leginkább csak a külsejét tudjuk elképzelni. Persze már sejthető, hogy kicsoda is, gondoljunk csak a válaszaira, miután Virginia bemutatkozott neki, vagy akármikor, ha találkoztak. A közös kirándulások, az új élmények, az igazi szárd élet bemutatása, hogy milyen egy szárd ember, hogy milyen egy ünnep náluk, milyen természeti kincsek, védett állatok élnek feléjük, ezek megismerése mind neki köszönhető, minden ő mutatja meg Virginiának. Megtudhatjuk végre a Szikla nevét is, és ha ez még mindig nem lenne elég, egy elég merész házassági ajánlat tanúi is lehetünk. Bevallom, elsőre furcsának találtam a kapcsolatukat, gyorsnak éreztem, de végül belegondolva mennyi inger érte őket egymással szemben, igenis lehetséges ez, hogy kialakuljon.

„Miért lázad az ellen, hogy új élményeket szerezzen, nevessen, sírjon, boldog, vagy éppen szomorú legyen? Egy ember semmit, de semmit sem zárhat ki az életéből. A születéstől a halálig, a szép dolgoktól a borzalmakig, minden ennek a világnak a része.”

Virginia egy merész, bevállalós főszereplője a könyvnek, még ha néha kicsit túl is gondolja a dolgokat, végül mindig mindenbe belevág, kipróbál mindent, és megéli az igazi szardíniai életet – bár néha a wc-n köt ki utána -, míg a szívét végül nem engedi a sziget. A könyv elolvasása után én is pont így érzem magam, hogy nem enged ez a táj, ezek az emberek, és szeretnék most én is ott lenni, hogy végigjárhassam ugyanazokat az útvonalakat, átélhessem ugyanezeket az élményeket, és szerelembe essek én is a tengerrel, a szigettel, az emberekkel.

Most, hogy szinte már az egész könyvet el is meséltem, mit szólnátok egy kis kvízhez? A bejegyzés alján meg is találjátok, töltsétek ki, lássuk mennyire emlékeztem még a könyvre!

Köszönöm, hogy elolvastátok,

Szandra





K. M. Holmes: Miénk a pillanat

previewK. M. Holmes: Miénk a pillanat






Sziasztok! 

Mára K. M. Holmes könyvével érkeztem megint, méghozzá a frissen megjelent Miénk a pillanattal. Előljáróban szeretném kicsit kiemelni az online könyvbemutatót. Anne L. Green egyik könyvénél, az Elfojtott indulatoknál már volt szerencsém ilyenen részt venni, és akkor is nagyon tetszett, így mindenképpen szerettem volna most is nézni. Tudom, hogy az írók, kiadók jobban örülnének, ha lehetne rendes személyes bemutatót tartani, de szerintem nem vagyok azzal a véleményemmel egyedül, hogy a vidékieknek bizony ez a megoldás a szimpatikusabb. El kell mondjam, hatalmas élmény volt, nagyon élveztem. Szuper volt, hogy mentek a párbeszédek a komment szekcióban, miközben az írónőtől kérdeztünk, vagy csak elmélyülten hallgattuk, miket mesél a könyv keletkezéséről, esetleg az írási szokásairól. Úgyhogy drága Miss Holmes, köszönöm szépen ezt az élményt, és várom a következő bejelentkezést. 
A kiadó felé pedig ötletként üzenném, hogy fontolják meg az élő közvetítéseket, hogy a vidékiek is „jelen lehessenek” a könyvbemutatókon. 

Most pedig térjünk is át a könyvre. Adott Nathan, aki az előző könyvből már ismerős lehet, mint Miguel öccse, és hősnőnk Helena, aki pedig Camie barátnője. A történetüket bár a jelenben olvashatjuk, hamar kiderül, hogy két éve már találkoztak, és innentől mindig kapunk egy kis visszatekintést is, hogy lássuk miként alakult az a találkozásuk. Nekem nagyon tetszett ez, hogy nem egyszerre elképzeljük, és már ugrunk is tovább, hanem fejezetről fejezetre bontakozott ki annak a napnak a története is. 
„Szomorúen bólogattam. Igen, az ember valójában sosem tud elszakadni a múltjától. Bármennyire is fájó, bármennyire is sebző, mégis megőrizzük az emlékét.”

Az előző könyvben nem tudott annyira megfogni Nathan karaktere, az ügyeletes nőfaló, de ezen most sikerült fordítani. Bár továbbra is Miguel a szerelem, azért Nathant sem dobnám ki, ha becsöngetne. Ebben a könyvben sikerült megismerjük az érzelmesebb oldalát is, és hogy milyen az, amikor a magáénak szeretne tudni valakit. Hogy miként küzd a szerelemért, és válik szoknyapecérből igazi társsá. 
„Kitartó egy istencsapása vagyok, na!”

Helena karaktere szimpatikus volt nekem, az írónő nagyon jól eltalálja, mennyire legyen valaki hisztis, belevaló, rátermett, gyengéd. Annak ellenére, hogy az élete épp romokban, még az utolsó fillérjeiből is megpróbál talpra állni, és keresi magának a lehetőséget, miként lehetséges ez, majd kihasználja az eredményét a próbálkozásának. 
„- Két napja vagyok itt és az életem kész káosz. Már előre félek a folytatástól.” 
Ami különösen megtetszett a könyvben, az a zongora iránti szenvedélye a főszereplőnek. Kiskoromban mindig is szerettem volna megtanulni zongorázni, de csak a kis szintetizátorunkon gyakorolgattam, így különösen közel került a szívemhez a történet. Örültem neki, hogy sokszor volt a játékon a hangsúly, hogy mit játszik, hogyan játszik, milyen érzéseket vált ki belőle már csak a látványa is. 
„- Nem a kotta fogja megszólítani a művet – magyarázta. – És nem is a billentyűk. Az érzések irányítják a mozdulatokat és visznek téged a zene birodalmába, hogy azt a saját tudásod szerint prezentálhasd. Ez a művészet. A többi csak gyakorlatias, betanult rendszer.” 
Miguel és Camie életét is tovább követhettük kicsit a regénynek köszönhetően, hisz a baráti és testvéri viszony miatt többször olvashattunk róluk is. Így akik megszerették őket, akárcsak én, nem kell még elengedjék a kezüket, velünk maradtak most is. Mellettük pedig egy másik mellékszereplőt is sikerült megkedveljek, aki pedig nem más, mint Mason. Szívesen olvasnék még róla is egy kicsit többet. (Khm, drága Miss Holmes, nem fontolgatja esetleg még egy történet megírását?) 
„- Megduglak a zongoráján – mondta, de Mason fenyegetően ránk förmedt. 
- Hallottam, basszátok meg! – Érezhetően kiakadt, és a féltett kincsére nézett, majd vissza ránk. – Ahhoz senki sem érhet hozzá! 
Nathannel hangosan felnevettünk. 
- Gyere… - szagolt mélyen a hajamba, amint megölelt. – Hagyjuk itt ezt a sóher faszt. 
- Ezt is hallottam! 
- És ezt látod? – emelte fel a középső ujját, ahogy kifelé sétáltunk a bárból. 
- Hé, szépfiú! – kiáltott Mason utánunk, mire Nathan kissé felé fordult. – Ilyet itt ne mutogass! – nevetett, és széttárta a kezét. – Lesz rá jelentkező bőven – utalt arra, hogy az előbb Nathan finoman azt üzente neki, hogy kapja be.” 
Ahogy a könyv fülszövegében is szerepel, ez a könyv nekem egy bűvölet volt zongoraszóra. A szívedbe lopja magát, elvisz egy körre a Bugattiján, és nem ereszt. Arra született, hogy megszeresd, és együtt éld át a történetét a szereplőkkel. 
„A zongora a legteljesebb összhangban van a kézzel. Az ujjvégek lebegnek a billentyűk felett, mégis megtartjuk a kéz súlyát; teljesen önállóak és mozgékonyak tudnak maradni. Csak engedd meg nekik, hogy tegyék, amire születtek.” 
Ugye tudjátok a dolgotok, ha a puzzlet szeretnétek kirakni? Csak katt a borító alatti szövegre.

Köszönöm, hogy elolvastátok, 

Szandra

K. M. Holmes: Tiéd a főszerep



preview
K. M. Holmes: Tiéd a főszerep

Sziasztok!

Megint csak egy magyar író könyvéről hoztam értékelést nektek. K. M. Holmes első könyvét sikerült elolvassam. (Amit egy nyereményjátékon nyertem, de bevallom olyan türelmetlen voltam, míg ideér, hogy közben már lekalózkodtam. Úgyhogy biztosan újraolvasós lesz, csak hogy a dedikált könyvjelzőmmel is elolvassam.)

Elég jól sikerült a múlt nap a munka, ugyanis vendéget "kellett" játszanom, ami annyit jelentett, hogy a telefont előkaptam, és kerestem egy könyvet, hogy mit olvassak.Végül a Tiéd a főszerepre esett a választásom, így három órán keresztül hol olvastam, hol a vendégekkel beszélgettem. Utána már a főnököm is úgy jött hozzám, hogy "Na sikerült kiolvasni egy könyvet?". Igen, most kezdtem ott dolgozni, de már tudják mekkora könyvmoly vagyok. Annak ellenére, hogy pénteken nem dolgoztam, csak este folytattam az olvasást, és végül a 'csak még egy fejezet majd alszom' azzal végződött, hogy befejeztem a könyvet éjjel, pedig másnap hajnali ébresztő, éljen a szombati ledolgozás. Ezzel igazából csak arra szeretnék utalni, milyen jó is volt!

És akkor most, hogy ezzel a teljesen felesleges dologgal lefárasztottalak titeket, jöhet a véleményem?

Elsőként a borító fogott meg, nagyon tetszett ez a csillagos megoldás, aztán mikor azzal is szembesültem, hogy kinyitom és mögötte ott a rendes kép, mert a csillag csak kivágás, már tudtam, hogy csak emiatt is kell a könyv. Aztán egyre többször jött velem szembe, jobbnál jobb értékelésekkel, így már borítékolva volt, hogy nekem bizony lesz egy példányom, ha törik, ha szakad. 

Nem igazán szeretek úgy olvasni egy regényt, ha túl sok inger ér vele kapcsolatban, mert akkor hatalmas elvárásokkal állok neki, és félek, hogy csalódok benne, de mivel itt előbb akartam a könyvet, mint hogy a vélemények jöttek volna, így igyekeztem kizárni mindent, nehogy befolyásoljanak. És milyen jól tettem, hogy elolvastam! Imádtam!

Nagyon szuper első könyv lett az írónőtől, elképzelni sem tudom, hova fog majd még idővel fejlődni az írása, ahogy jönnek majd ki a könyvei. Mert egy biztos, nekem az összes kell majd!

Camie egy nagyon szimpatikus lány volt nekem, tetszett, hogy elhivatott a munkája iránt, és nem a siker hajtja, szívesen bújik meg a háttérben. El tudtam képzelni, mennyire parázott a vörös szőnyegtől, biztosan én is csak átrohannék rajta. Aztán összejön Damiennel, a helyes filmsztárral, aki elsőre nagyon szimpatikus volt, majd egy pohár vízben meg tudtam volna fojtani, amiért se szó, se beszéd lelépett, hiába értettem, hogy miért tette. De akkor jött Miguel, a gonosz főnök, mégis csupaszív pasi. Csak ezt persze nem mutatja ki akárkinek. És éppen ettől volt szép az ő szerelmük, hogy annak ellenére másoknak milyennek mutatja magát, Camiet mégis nagyon szereti, és képes lenne érte bármit megtenni.

"Mert ott van a szív is, ugye. Átkozott egy szerv, az már biztos. Képes érezni és képes szeretni. Valami csoda folytán elérkezett az idő, hogy az én mellkasomat is szétfeszítse ez az érzés. Borzalmas. És elképesztően felemelő is egyszerre."

Mikor Damien újra színre lépett, nem tudtam volna megmondani, kinek szurkolok jobban, de persze mégis örültem a főhősnőnk választásának. Azt hiszem, így illenek inkább össze, és majd kíváncsi leszek, milyen sorsot szánt az írónő a mi Damienünkek. 

"Az ilyen szívtiprók nem változnak meg. Kidobják a szívedet a használt kotonjukkal együtt a kukába."

Szerepet kap a regényben Camie legjobb barátnője is, Amy. Szimpatikus csaj volt, bírtam a szövegét, és hogy segít, támogatja, ott van a barátnője mellett, ha szüksége van rá. Kisírhatja a vállán magát, majd segít neki újra talpra állni, ha már készen áll rá. Mindenkinek ilyen jó barátnőt kívánnék, és szívesen olvasnék róla is egy külön könyvet, hogy jobban is megismerhessük. (Főleg azok után, ahogy a novella véget ért.)

"- Amy, itt nincs semmi, ami mögé el tudnék rejtőzni előle... És az az igazság, hogy már nem is akarok.
Csend lett a vonal másik végén.
- Valami van ezzel a szar vonallal, nem értettelek jól. Nem beszélhetsz ekkora ostobaságokat.
- Meg kell tennem, Amy.
- Semmit sem kell megtenned! - förmedt rám, majd nyugodtabb hangon visszakérdezett: - Mit értesz azon, hogy meg kell tenned? Mert ha gyilkosságra készülsz, én pártolom! Benne vagyok. Öt perc alatt ott vagyok, és segítek elásni a holttestét."

Ez a regény megnevettet, összetöri a szíved, majd megragasztja, és csodaszép happy enddel zárja a történetet. Hol a mosoly játszik az arcodon, míg máskor a könnyeid folynak, és csak szurkolsz, hogy minden jó legyen!

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy erős kezdés volt első könyvnek, és sokaknak lesz kedvence a sorozat, köztük nekem is. Bátran ajánlom minden romantika, erotikus regény rajongónak, akik szeretnének belesni kicsit a színfalak mögé, miképp is épül fel egy film forgatókönyve, mennyi munka van vele. Sétálj te is végig a szereplőkkel a vörös szőnyegen, és élvezd minden sorát! 

Köszönöm, hogy elolvastátok,

Szandra

Ruby Saw: Csak két lépés a kertváros & A pillangó öröksége

Sziasztok!

Ezennel véget ért a Ruby Saw hónap. Elképzelni sem mertem először, hogy tényleg lesz lehetőségem akár csak egy könyvet is elolvasni, nemhogy ötöt, és a két kiegészítő novellát. Így most ezzel a két novellával zárnám is a sort.


Elsőként a Csak két lépés a kertvárost olvastam. Nagyon tetszett, hogy összeértek a szálak a Csak két lépés Észak és a Kertvárosi pletykával. Jó volt megtudni, hogy mi lett Whisper Lane sorsa, miután Cordelia lelepleződött, illetve hogyan alakult Queen és Alex kapcsolata. Ráadásul, hogy mindebbe belekerült Hadley és az Ezredes is, külön öröm volt. Szívesen olvasnék még a két családról, bővebben megtudni miként alakult az életük a kertvárosban, egymás szomszédságában és a pletykák körében. És vajon mit szóltak Hadley könyvéhez a környéken, elhiszik-e, vagy csak kitalációnak gondolják? Esetleg tovább szövik az ott történteket, kiszínezik kicsit, vagy elfogadják, hogy úgy volt és kész?


A pillangó örökségében Liv és Hiro gyermeke, Lily szemszögéből olvashatunk. A lassan felnőtt lány első szerelme kerül középpontba, de mellette persze a szülei is nagy szerepet kapnak, és hogy még mindig mennyire szeretik egymást. Kicsit mindenkit visszahoz a történet, hogy miként élnek évekkel később, mi lett velük a majd húsz év alatt. Lilyn keresztül megismerhetjük Hiro szüleit is, akikről semmit nem lehetett olvasni a Liv Jackson életeiben, de így kicsit betekintést nyerhetünk honnan származik ez a szuper pasi.

Összességében nagyon tetszett mindegyik történet! Ugye egyről nem készült bejegyzés, az pedig a Gázt neki, Chiara!, ugyanis ezt még az év első felében beszereztem, és elolvastam, akárcsak a novelláját, és meg kell mondjam, azt is nagyon szerettem. Kíváncsian várom, hogy milyen történetekkel lep majd meg minket Ruby Saw! Bátran ajánlom mindenkinek, hogy szerezzétek be a könyveit, hiszen a romantika rajongók is megtalálhatják a nekik tetszőt, akárcsak akik egy kis izgalomra várnak. Méghozzá olyan témákat dolgoz fel a könyveiben, amik nem épp hétköznapiak, végig fenntartják az érdeklődésünket, és utána úgy érezhetjük, hogy erről még többet szeretnénk tudni.

Azt hiszem, ha kedvencet kellene választanom, akkor a rázós könyvek közül az Inferno lenne az elsőszámú, míg a romantikus történetekből a Gázt neki, Chiara! Talán azért is, mert gyerekkoromat nagyon meghatározta a Forma-1, nyáron a vasárnapi ebéd után ültünk be a futamokat megnézni, és csak utána mentünk az udvarra ki játszani.

Ha esetleg kíváncsiak vagyok, kikről lettek mintázva a könyvekben a szereplők, nézzetek be Ruby oldalára, itt mindenkit összegyűjtött. Nekem személyes kedvencem Alex Austin, akit Keanu Reeves ihletett.

És akkor a hónap lezárásaként hoztam egy mini kvízt. Minden könyvből láthattok egy idézetet, annyi a dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik történetben szerepelt. Jó játékot hozzá!

Köszönöm, hogy elolvastátok,

Szandra



Ruby Saw: Liv Jackson életei


previewRuby Saw: Liv Jackson életei




Sziasztok!

Elérkeztünk az utolsó könyvhöz. Köszönöm szépen Ruby, hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy minden eddig megjelent könyved olvashattam! Azt hiszem kicsit örültem is neki, hogy sok program volt a héten munka után, és emiatt nem volt időm ezt a bejegyzést megírni, hiszen nem szeretném elengedni ezt a hónapot, ezeket a könyveket. Így még egy kicsit velem tudott maradni ez az időszak, de ezzel most eléggé a lezárás felé haladok. 

Ígérem, nem húzom tovább, vágjunk is bele.
Nagyon tetszett a könyvben, hogy több szemszögből is olvashattunk. Nem csak Liv, de Dylan, Hiro, Rob és Ayumi oldaláról is láthattuk, mi zajlott le bennük, hogyan dolgozták fel az adott helyzeteket, és miket gondoltak, éreztek. Elég komoly témát boncolgat az írónő már megint azzal, hogy miként élte meg az első szerelmet a főszereplő, pontosabban annak a végét. Majd ebből miként állt fel, és vált igazi nővé. 

"Megcsúsztam, elestem, de felálltam, legalábbis igyekeztem"

Elépesztő, hogy Livnek milyen szövege van! Például amikor a Starbucksos srác szakállát osztotta, azon nagyon jót mulattam. És bár sokszor a fejem fogtam, amikor hozta a fiatal, komolytalan, hisztis lány szerepet, értettem, hogy miért ilyen. Ráadásul a szövege ellensúlyozta ezt, amikor volt egy-egy jó beszólása. Akárcsak a barátnőjének, Annának. 

"Szerettem Annában, hogy féken akart tartani, de ez sosem sikerült neki. Ő maga egy szende kis teremtés volt, én meg egy nagyszájú borzalom, szóval jól kiegészítettük egymást."

Bár az apja négy évig szinte bezárva tartotta a saját érdekében, utána szabadjára engedte, hogy tapasztalatot szerezzen, mindezt úgy, hogy a saját könyvelőjét kéri meg, hogy vigyázzon a lányára. És még szinte rá is beszéli, hogy ha több lesz, ő nem fog ellenkezni. Azt hiszem itt egy kicsit, mit kicsit, nagyon is meglepődtem, hisz más könyvekben épp azzal találkozni, sőt még filmekben is, hogy inkább ellenzi az ilyet egy apa, és annak ellenére, hogy meglepődtem ezen, nagyon is tetszett ez a fordulat. Ezzel igazán kitűnik, nem lesz sablonsztori.

A Rob fiú nagyon szimpatikus volt nekem, illet Livhez, pontosabban Liv első életéhez. Amikor még ő maga is csak egy hernyó volt, Hiro szavaival élve. Drukkoltam nekik, és kicsit sajnáltam, hogy nem jött össze (pontosabban úgy nem, ahogy én gondoltam). Miért van az, hogy a pasik csak akkor tudják milyen kincsük van, ha már elvesztették azt? Addig miért nem tudják értékelni?

Hiro személye kellett ahhoz, hogy Liv pillangóvá vállhasson (igen, megint csak az ő szavajárása), viszont Rob is kellett a tapasztalathoz. Persze már az elején sejthető, hogy mi lesz majd a regény vége, kit fog Liv választani élete társának, de ez persze nem baj. Így csak még jobban vártam, mikor fog ez megtörténni. És ennek a szuper pasinak már egy olyan Liv jutott, aki az én szememben is hatalmasat nőtt. Elképesztő jellemfejlődésen esett át, amit nem kis mértékben Hironak is köszönhet.

Végül egy idézettel zárnám:

"Hé, lányok! Egy szerelmi csalódás még nem a világ vége! Mindig van új a Nap alatt. Minden ember okkal kerül az életünkbe. Mindig van mit tanulni, és levonva a tanulságot bölcsebben tovább kell állni. Nem benne ragadni a múltban. Élni kell az életet a legjobb belátásotok szerint. A sebek nyalogatása egy darabig megy, de aztán fel kell állni, és újra ringbe lépni. Emelt fővel, büszkén. Így lesztek csak erősek. Hogy amikor meglátod azt, aki a szívedbe taposott, csak legyints, és annyit mondj: ó, már kihevertem, köszi a leckét!"

Köszönöm, hogy elolvastátok,

Szandra