Colleen Hoover vs. kötelező olvasmányok

Sziasztok Könyvmolyok!


Kinek mi a véleménye a könyvek befóliázásáról a boltok polcain?

Nos, tudom, érdekes kérdés lehet ez egy CoHo könyveit tartalmazó kép alatt, de mindjárt megértitek a miértjét. Egyik nap arról olvastam az interneten, hogy egyre több fiatal olvas a Booktok és a Bookstagram miatt, ajánlják egymásnak a könyveket, biztatják egymást, hogy olvassanak még többet, hisz mennyi szuper könyv van. Büszke is voltam rá, hogy igen, nekem is van Bookstám, és örültem hogy végre itthon is nagyobb figyelmet kaphat a közösségünk. Aztán tegnap @egykonyvmanoelmenyei küldött egy linket, amin mindketten megbotránkoztunk. Ugyanez az oldal, mely az előbbi cikket tette közzé az olvasásról, utána arról írt, hogy mennyire szomorú, hogy ezek a tiktok és instagram oldalak istenítik Colleen Hoover írásait, pedig azokat is csomagolni kellene, akárcsak az lmbtq könyveket, hiszen családon belüli erőszakot dolgoznak fel, méghozzá romantikus köntösben megjelenítve. Persze minden regényéből kiemeltek egy mondatot, ami a környezete nélkül durva, és ha csak ennyit látnánk a könyvből, nem biztos, hogy kézbe vennénk. De épp ezért fontos a szövegkörnyezet!

Kérdezem én, ha ezeket ennyire elítélik, akkor a kötelező olvasmányokat miért nem?

A cikkben azt említik, hogy nem jó példát mutat CoHo regénye, a Velünk véget ér, mert egy Young Adult nem fogja tudni, hogy ez rossz példa, és ebből ki kellene lépni. Nos... nem ma olvastam már én sem a könyvet, és direkt visszakerestem egy régebbi posztomat, aminek a végén épp azt hoztam ki az egészből, hogy ott a tanulsága annak a könyvnek: Van kiút! Ha megteszed az első lépést, onnantól már sokkal könnyebb lesz. És ha ebben élsz, ha ilyen a kapcsolatod, akkor ráébreszt, hogy igenis tedd meg!

Ezzel szemben, hozzuk fel példának Kosztolányi Dezső: Édes Anna című művét. Spoiler, Anna mindenkit megöl a regény végén, mert bántalmazzák, sértve érzi magát, hogy kihasználták. Középiskolások elé akkor tegyük ezt példának, hogy gyilkolni jó, és ha kihasználnak azt így reagálják le? Végülis ez is családon belüli erőszak, hiszen velük élt, ott evett, ott aludt, mindent tudtak egymásról. Normális az, hogy ha terhes leszel, az apa nem vállalja a gyerekét, sőt még meg is szégyenítenek egy abortusszal? Azt megfilmesítették, a fiatalok szeme elé tárták, ha szeretnek olvasni, ha nem, akkor is ott volt a médiában, ott volt előttük. “Anna nemcsak fizikai valójában éli át a poklot. Érett nőként átéli, hogy szerelme semmibe vette őt, hogy anyaként elveszti a gyermekéhez való jogát. A gyermekszülés szentsége és öröme helyett a fizikai betegség és rosszullét minden szégyenét és poklát kell átélnie. Kosztolányi nem írja le, hogy miért ölt Anna. De a pokol fájdalmait átélő Anna szemszögéből láthatóvá válik.” - idézet a könyv összefoglalójából. Szóval akkor ha épp a poklok poklát élem át, mert nem úgy jött ki egy munkanap, beszólt valaki, mert nem léptem félre, hogy tolakodhasson a boltban, akkor nyugodtan ölhetek, ha utána feljelentem magam?

Vagy másik példa, a Rómeó és Júlia. Az öngyilkosság egy szerelmi bánat miatt megfelelő lépésnek számít? Mindenkinek volt első szerelme, tudjuk milyen elsöprő érzés tud lenni, és mennyire össze lehet törni amikor vége. Akkor most mindenki ölje meg magát miatta?

Ami még igazán nagy megbotránkozásra adott okot, hogy a Velünk véget ér meg lesz filmesítve. Nos, a Rómeó és Júlia pedig színdarabként van állandóan a nézők előtt. Akkor mitől lesz más egy film, mint egy színdarab? Szerintem igenis jó, ha a fiatalok olvasnak róla, hogy létezik ilyen, és nem fogják feltétlenül példának tekinteni. Mert ha így lenne, mindent tiltsunk be, amiben erőszak, csúnya beszéd, nem megfelelő pár, nem megfelelő viselkedési forma van. Akkor senki ne olvasson, ne nézzen filmet, ne nézzen sorozatot, sőt ki se mozduljunk otthonról. Sokkal értelmesebbek azok a fiatalok, akik olvasnak, mint ahogy azt a közhiedelem gondolja. Nem kell attól félteni őket, hogy miket vesznek a kezükbe, hiszen úgyis csak azt fogják elolvasni, ami érdekli is őket. Mindenki le fogja vonni a tanulságot belőle, ráadásul ha instagramról, vagy tiktokról látták a regényt, akkor valószínüleg vélemény is társul mellé, amit elolvastak, így láthatták, hogy nem jó egy bántalmazó kapcsolat, és nem fogják példának tekinteni. Sokkal inkább látom úgy, hogy tanulság lesz számukra, levonják belőle, hogy lépni kell, mert egy jobb társra találhatnak, aki majd megbecsüli őket. Épp erre lesz jó a film, hogy aki nem olvas, az is lássa, igen, van kiút, tehetsz ellene, hogy később jobb élet várjon rád!

Hova tart a világ? Lassan minden regény fóliázva lesz csak kapható? Vagy innentől nem nézhetünk filmeket, sorozatokat, mert “jajj van benne egy lmbtq szereplő”, esetleg olyan témát dolgoz fel, amit az állam nem szeretne a szemünk elé tárni? 

Régen nagy divatja volt a zugkocsmáknak az alkoholtilalom idején, hát lehet, hogy innentől majd a könyvesboltokkal fog ugyanez történni. Ha szeretnénk beleolvasni egy-egy regénybe, vagy szeretnénk egyáltalán venni ilyet, ahhoz egy jelszó bemondásával juthatunk az épület alá, vagy csak a hátsó részbe, ahol a zugkönyvtárak lesznek találhatók. Ott nem lesz semmi tabu, nem lesz fólia.

Már csak abban bízzunk, hogy nem lesz könyvégetés, ha már ezekkel a szabályokkal egyre jobban kiszorítják az olvasás szabadságát az országból, és azt szeretnék, hogy egy szemellenzőn át nézzünk a világra.

Meséljétek el, nektek mi a véleményetek az egészről?


Mogyi CRASSSH!

 Sziasztok!

Az elmúlt hetekben volt lehetőségem kipróbálni nekem, és a környezetemben élőknek a Mogyi Crasssh! termékcsaládot. 3 fajtában, és 12 ízben érhető el ez a sok bundás csoda. Higyjetek nekem, keressétek őket a boltok polcain.

De miképp is kóstoltuk meg? Utazás közben, esti filmezéshez, sajttálon felpakolva, vagy csak egyszerűen a beszélgetések mellé.

Na de nézzük kicsit részletesebben, mik is ezek az ízek, melyek új élményt adtak egy-egy pillanathoz.

ORIGINAL:
  • Sajtos
  • Hagymás-tejfölös
  • Chili
  • Wasabi
  • Salsa-lime
  • Bacon
STRONG:
  • Chili & Lime
  • Fűszeres csirke
  • Sajt & Jalapeno
BIT:
  • Magyaros
  • Paradicsomos
  • Hagyma-tejföl
Minden íz külön hangulatot ad a pillanatnak, amiben éppen vagy. Már csak azzal, ahogy kibontod, és megérzed az illatát, elönt a kellemes érzés, hogy "igen, pont ez kellett ide".

A projekt keretein belül megismerhettük, hogy melyik íz illik hozzánk a legjobban, amit akár ti is kitölthettek ezen az oldalon. Ráadásul most nyerhettek is vele. Nem csak azt tudjátok meg, hogy kiroppanó személyiség vagytok-e, de akár a 20 box egyike is a tiétek lehet.

És neked melyik a kedvenc ízed?

Megosztott tartalmaim:

Guarana energiaital

Sziasztok!

Mint láthattátok már a közösségi oldalakon, bekerültem egy Trnd projektbe, méghozzá a Guarana energiaitalokat próbálhattuk ki. Három ízben kaptam, Classic, Cactus és Aphrodisiac. 

A projekt célja, hogy bemutassuk, mi hogyan követjük a belső baglyunkat. Nos, első éjszakás műszakhoz szükség is van rá, hogy egy kis plusz löketet kapjunk, ezért kollégámmal már meg is kóstoltuk a Classic ízt. Közben párom a hosszú munkanap után egy Cactus ízben bontott dobozt, így az esti focimeccset könnyedén végignézte. Persze azt már most szeretném leszögezni, hogy mi csak egy kis plusz energiának fogyasztottuk ezt, de nem helyettesíti az alvást, az evést, és nem egészséges azért csak ezen élni egész nap, maximum kettőt ajánlott fogyasztani belőle. Mindenképpen csak felelősséggel ajánlott a fogyasztása a terméknek, és persze mi is így tettünk.

Instagramon ugye egy posztban hívtam fel a figyelmet rá, hogy egy projekt részese lettem, Tiktok-on pedig már láthattatok tőlem videókat. Ezeket egy reklámszöveg újragondolásával összegyűjtöttem nektek egy helyre: 

 

Tiktok videó 1

Tiktok videó 2

Ruby Saw: A rezervátum titka








Sziasztok!

Az a hatalmas megtiszteltetés ért, hogy Ruby Saw nemsokára megjelenő könyvének az előolvasója lehettem, és ez még nem minden. Nézzétek meg egy kicsit jobban a borítót.
Bizony, ott díszeleg az elején a véleményem! Viszont ha egy kicsit jobban is kíváncsiak vagytok rá, csak olvassátok tovább.
Köszönöm szépen a drága írónőnek, hogy újabb történetét ismerhettem meg!

Érzelemdús, magával ragadó, fordulatos történet a már jól megszokott stílusban. Imádtam!

Ahogy a fülszövegből is megtudhatjuk, Flowernek haza kell mennie öt év után a családjához, hogy beteg édesanyja mellett lehessen. Ennek következtében a témát tekintve szomorúan indul a könyv. Valószínű ez volt az oka, hogy napokig olvastam az elejét (illetve, hogy időm sem nagyon volt), mert nemrég mi is átéltük ezt. Azonban nagyon megfogott, ahogy gondolkodnak a halálról, hogy miként kezelik. Segített nekem is, hogy kicsit átértékeljem a dolgokat. Hoznék is ezzel kapcsolatban egy idézetet:
„A gyász nem arra való, hogy reggeltől napestig itassuk az egereket, hanem arra, hogy emléket építsünk magunkban a szeretett személynek.”
Mint említettem, nehezen indult az olvasás, viszont utána teljesen beszippantott. Fél nap alatt ’daráltam le’ a könyvet, mert a már jól megszokott Ruby Saw stílus megint jelen volt.

Azután, hogy főszereplőnk hazaért, elkerülhetetlen, hogy ne találkozzon a régi barátaival, akikkel ennyi idő után is kiállnak egymás mellett, számíthatnak a másikra, összetartanak. Megismerjük általuk az indián kultúrát, életszemléletet.
„Van egy ősi indián mondás: mindennek van árnyoldala, de ha van nálad festék, akkor olyan színűre színezheted, amilyenre csak akarod.”
Azonban ebbe az indián életbe közbe szól egy titok. Miért tűnnek el lányok a rezervátumból? És mit tudnak erről az öregek?

Miután exférje testvére is eltűnik, a négy barát (Raven, Flower, Gabriel és Ralph) összefog, hogy megkeressék, és hazahozzák. Ez azonban lerántja a leplet a titkokról, és összeérnek olyan szálak is, amikre lehet, elsőként nem is számítanánk. Engem legalábbis teljesen letaglózott, hogy ki áll az egész mögött. Értelmet nyer teljes egészében, miért is ez az Álomfogó sorozat második része.

Ebben a könyvben is megjelenik a romantika. Gabe, akinek nagyon szurkoltam, hisz látszott odavan Flowerért már régóta, és Ralph, az exférj, akinek pedig azért szurkoltam, mert látszik mennyire megváltozott. De vajon melyik férfi hódította meg a nő szívét?
„A csók kifejezőeszköz, szerelmet fejezünk ki általa, azt, amit nem tudunk szavakba önteni.”
Amikor összetörne a könyv, akkor fogsz mosolyogni, majd mielőtt már túl boldog lennél, az állad koppan a földön. Teljesen egyensúlyban van minden, ami egy jó sztorihoz kell. Izgalmas, fordulatos, érzelemdús. Ha az Inferno tetszett, ezt se hagyd ki. Akár csak amiatt is érdemes olvasnod, hogy megtudd, miként él most Raven, de hidd el, a végén úgy fogod becsukni: igen, ezt a történetet is imádom!

Megjegyzés: Nagyon tetszett, ahogy megemlíti a már megjelent könyveit is, anélkül, hogy erőltetett reklámként szerepelnének. Ha eddig nem olvastam volna őket, most biztosan felkutatnám miről is van szó.

Köszönöm, hogy elolvastátok,
Szandra

Karády Anna: A füredi lány


Sziasztok!

Tudom, hogy idén eléggé eltűntem eddig bejegyzések terén, de nem sok időm volt olvasni, így nem lett volna miről véleményt formálni. Viszont most itt vagyok, mégpedig egy utazókönyvről szeretnék mesélni nektek. Instagramon kezdeményezte @breathing_of_books Betti, hogy mit szólnánk hozzá, ha elindítaná Karády Anna: A füredi lány című könyvét. Mindenki beleírhatná a kis gondolatait egy-egy részhez, hogy miért tetszett az neki, miért nem. Persze már bólintottam is a dologra, és most ideért hozzám, úgyhogy lássuk, mit gondolok én róla.


Szeretném már az elején kiemelni a belső oldalt, amin valami csodás fotó helyezkedik el. Bevallom jobban tetszik, mint a borító, sőt lehet többen nyúlnának a könyv után, ha meglátnák azt az elején.

Tudni kell rólam, hogy sosem vonzottak a történelemmel kapcsolatos dolgok, mindig is egy mumus tantárgy volt nekem, viszont itt még az a sok adat sem zavart, amit a könyv által kaptunk. Sőt, úgy gondolom, ha így tanultam volna iskolás koromban, lehet még kitűnő is lehettem volna belőle.

Az időutazós történeteket még az Időtlen szerelem trilógia szerettette meg velem, és persze most is úgy éreztem, milyen jó lenne, ha mi is kicsit belecsöppenhetnénk a XVIII. századba, láthatnánk miként éltek akkor, kipróbálni magunkat abban az időben. Hiszen ahogy a könyvben is volt, amit mi megtanultunk a történelem könyvekből, az nem ennyire fekete és fehér. Persze azért előtte egy hátizsákot magamhoz vennék néhány szükséges holmival, nehogy belehaljak valami kórságba az utazás alatt.
"A valóság sokkal árnyaltabb, mint a történelemkönyvekben vázolt tények. Nem mondom azt, hogy a leírtak nem igazak, csak éppen nem teljes az információ. Ott a sötét mellett a napfény is – tudom, mert itt élek, és ebben sütkérezem."
A tájleírások, hogy mennyire más volt akkor a természet tökéletesen elképzelhető volt. Szinte láttam magam előtt azt a rengeteg csillagot, amit említett, azokat a zöld területeket, a Balatont, amikor még nem volt körbeépítve teljesen.
"Az emberek a természetben éltek, annak részeként. Művelték, de nem építették be. Vele és belőle éltek, de nem foglalták el."
"Túl nagy volt a csend és olyan némának tűnt a világ, hogy hegyeztem a fülemet. Észlelni akartam a megszokott hangokat, de nem sikerült. Ez volt az igazi csend. Az összes háttérzaj, amit ismertem, 1763-ban még nem létezett."
Romantika is van a könyvben bőven, persze korának megfelelően ábrázolva, így néha a fejem fogva morgolódtam a szereplők tettein, mondatain, máskor pedig mosolyogva olvastam a szerelemről. A mai világhoz hasonlítva nagyon másképp működött a házasélet is, hiszen meghatározta, ki milyen kasztba tartozik. Egy paraszt nem házasodik nemessel; a férj és feleség nem úgy mutatja ki szerelmét, mint ma, hogy ahol csak éri őket a vágy ölelkeznek, csókolóznak; sőt, a nemeseknél nem is aludtak feltétlen együtt, külön szóbája volt az asszonynak és az úrnak.
"– Tudtad, hogy a Vénusz az egyetlen bolygó, amely nőről kapta a nevét?
Meglepett ezzel az információval.
– Biztosan azért van így, mert férfiak nevezik el őket – válaszoltam.
– Vagy, ha úgy tetszik, akkor a legfényesebb bolygót hasonlították egy nőhöz."
Ez a történelmi romantikus regény teljesen elvarázsolt, izgatottan várom a folytatását, legszívesebben már most folytatnám Anna és Mihály történetét. Katica és István szintén a szívemhez nőttek, és akárcsak őket, a többi szereplőt is megkedveltem.

Remélem a többieknek is annyira tetszeni fog ez a könyv, mint nekem, illetve az előttem olvasóknak. Köszönjük Betti ezt a szper lehetőséget, nagyon jó volt olvasni a könyv lapjain mindenki megjegyzését. Azért belőlem se legyen elegetek, igyekeztem nem túl idegesítő lenni a kommentjeimmel. :)

Köszönöm, hogy elolvastátok,
Szandra