 |
Sziasztok!
Az a hatalmas megtiszteltetés ért, hogy Ruby Saw nemsokára megjelenő könyvének az előolvasója lehettem, és ez még nem minden. Nézzétek meg egy kicsit jobban a borítót.
Bizony, ott díszeleg az elején a véleményem! Viszont ha egy kicsit jobban is kíváncsiak vagytok rá, csak olvassátok tovább.
Köszönöm szépen a drága írónőnek, hogy újabb történetét ismerhettem meg!
Érzelemdús, magával ragadó, fordulatos történet a már jól megszokott stílusban. Imádtam!
Ahogy a fülszövegből is megtudhatjuk, Flowernek haza kell mennie öt év után a családjához, hogy beteg édesanyja mellett lehessen. Ennek következtében a témát tekintve szomorúan indul a könyv. Valószínű ez volt az oka, hogy napokig olvastam az elejét (illetve, hogy időm sem nagyon volt), mert nemrég mi is átéltük ezt. Azonban nagyon megfogott, ahogy gondolkodnak a halálról, hogy miként kezelik. Segített nekem is, hogy kicsit átértékeljem a dolgokat. Hoznék is ezzel kapcsolatban egy idézetet:
„A gyász nem arra való, hogy reggeltől napestig itassuk az egereket, hanem arra, hogy emléket építsünk magunkban a szeretett személynek.”
Mint említettem, nehezen indult az olvasás, viszont utána teljesen beszippantott. Fél nap alatt ’daráltam le’ a könyvet, mert a már jól megszokott Ruby Saw stílus megint jelen volt.
Azután, hogy főszereplőnk hazaért, elkerülhetetlen, hogy ne találkozzon a régi barátaival, akikkel ennyi idő után is kiállnak egymás mellett, számíthatnak a másikra, összetartanak. Megismerjük általuk az indián kultúrát, életszemléletet.
„Van egy ősi indián mondás: mindennek van árnyoldala, de ha van nálad festék, akkor olyan színűre színezheted, amilyenre csak akarod.”
Azonban ebbe az indián életbe közbe szól egy titok. Miért tűnnek el lányok a rezervátumból? És mit tudnak erről az öregek?
Miután exférje testvére is eltűnik, a négy barát (Raven, Flower, Gabriel és Ralph) összefog, hogy megkeressék, és hazahozzák. Ez azonban lerántja a leplet a titkokról, és összeérnek olyan szálak is, amikre lehet, elsőként nem is számítanánk. Engem legalábbis teljesen letaglózott, hogy ki áll az egész mögött. Értelmet nyer teljes egészében, miért is ez az Álomfogó sorozat második része.
Ebben a könyvben is megjelenik a romantika. Gabe, akinek nagyon szurkoltam, hisz látszott odavan Flowerért már régóta, és Ralph, az exférj, akinek pedig azért szurkoltam, mert látszik mennyire megváltozott. De vajon melyik férfi hódította meg a nő szívét?
„A csók kifejezőeszköz, szerelmet fejezünk ki általa, azt, amit nem tudunk szavakba önteni.”
Amikor összetörne a könyv, akkor fogsz mosolyogni, majd mielőtt már túl boldog lennél, az állad koppan a földön. Teljesen egyensúlyban van minden, ami egy jó sztorihoz kell. Izgalmas, fordulatos, érzelemdús. Ha az Inferno tetszett, ezt se hagyd ki. Akár csak amiatt is érdemes olvasnod, hogy megtudd, miként él most Raven, de hidd el, a végén úgy fogod becsukni: igen, ezt a történetet is imádom!
Megjegyzés: Nagyon tetszett, ahogy megemlíti a már megjelent könyveit is, anélkül, hogy erőltetett reklámként szerepelnének. Ha eddig nem olvastam volna őket, most biztosan felkutatnám miről is van szó.
Köszönöm, hogy elolvastátok,
Szandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése