Sziasztok!
Köszöntelek titeket itt nálam, az Igazmondó szigetemen. Szeretnék egy kicsit bemutatkozni, hogy ki is vagyok én, illetve mit fogtok az oldalon találni.
Kezdjük is, a nevem Szandra, 23 éves vagyok, és egy kreatív könyvmoly. Az oldal már több, mint három éve megvan, egy darabig foglalkoztam vele, majd nem tetszettek a bejegyzések, így töröltem mindent. Aztán elkezdtem néhány saját írást kipakolni, amikre akkoriban nagyon büszke voltam, majd ezeket is leszedtem inkább, mert később már csak próbálkozásoknak tűntek. Végül mindig került ki egy bejegyzés, amit később mégis töröltem. Ezért döntöttem végül a szünet mellett, kellett idő, hogy kitaláljam mit is szeretnék az oldallal kezdeni, és meg kellett találjam a stílusom.
Nos, nem azt mondom, hogy mostmár teljesen elégedett vagyok, még mindig keresgélek egy kicsit, de már eljutottam arra a szintre, hogy megvan egy alap a fejemben, innentől viszont már csak úgy fejlődhetek, ha újra megnyitja kapuit az oldal.
Akik követnek Instagramon, sokszor láthatják, hogy épp mivel kísérletezek a konyhában sütés-főzés szempontjából, ami számomra azért is nagy szó, mert sose voltam konyhatündér. Gondoltam rá régebben, hogy azokat a recepteket ide is kiteszem, de aztán meggondoltam magam, viszont ha érdekel titeket, szóljatok, és néha hozok egy-egy bevált finomságot.
A másik ami eszembe jutott, hogy kreatív foglalkozás gyanánt hozni pár apróságot, de sokszor azt sem tudom pontosan, hogy mit készítek, csak nekiállok, és lesz belőle valami, így nincsenek az alkotás folyamatáról képek, úgy viszont nem lenne értelme. Viszont ha érdekel titeket, hogy miket készítek, negyed évente lehet egy olyan poszt, amiben megmutatom mi készült három hónap alatt.
Emiatt is maradtak végül a könyvek. Igaz, nem vagyok kritikus, nem mondom, hogy tökéletesen összeszedett mondatokat, és véleményt fogtok olvasni, mert sosem ment nekem igazán, hogy kifejezzem azt, amit olvasás közben átélek. Egyszerűen beszippant a könyv, és úgy érzem, amikor próbálom megfogalmazni, hogy mit éltem át közben, mintha csak a töredékét mesélném el.
És hogy miként lettem könyvmoly? Régen utáltam a könyveket. Azt hiszem elsőként az Egri csillagok rettentett el az olvasástól, majd jöttek az egyre rosszabb kötelező olvasmányok, ezáltal pedig egyre jobban utáltam meg a könyveket. Majd gimnázium közepén kölcsönkaptam a szomszéd lánytól Jay Asher - Tizenhárom okom volt... című könyvét, ami elindított az olvasás útján. Onnantól kezdve már önként mentem a könyvesboltba, a zsebpénzem is elkezdtem könyvekre költeni, majd ünnepekre is ajándékként könyvet vagy utalványt kértem. Később elkezdtem pdf formátumban telefonra/tabletre gyűjteni a regényeket, olvastam a buszon, az iskolai szünetben, órákon, délután, este. Amikor csak tudtam. Sokszor reggel elkezdtem a könyvet, estére be is fejeztem. Gimnáziumban ez működött is, aztán egy olyan tanfolyamra kerültem, ahol sok versenyen vettünk részt, rengeteg felkészülést igényelt, így kicsit vissza kellett vegyek a tempóból, de még mindig amikor csak tehettem, kinyitottam egy könyvet.
Végül a munka világa megtörte ezt a szokásom. Nem azt mondom, hogy nem olvastam, csak nem volt annyi időm, mint szerettem volna, emiatt sokszor azért nem vágtam bele egy-egy regénybe, mert nem tudtam volna olyan gyorsan olvasni, mint amennyire a történet érdekel.
Aztán 2019-ben jött a fordulópont, megint több könyvet vettem nem csak a kezembe, de a polcomra is. Úgy éreztem, megint önmagam vagyok, visszataláltam egy darabkájához a lelki békémnek. Többet olvastam mint az előtte években összesen.
És eljutottunk a mosthoz. Idén aztán nem fogtam vissza magam, ha a kedvenc időtöltésemről volt szó. Kihasználtam annyi akciót, amennyit csak tudtam, hogy újabb csodákkal díszíthessem a szobám, hogy még több világban veszhessek el, ismerni akarjak minden karaktert személyesen is, és szerelembe eshessek néhány oldal után.
Az
Instagram oldal 2017.02.01-én jött létre, kicsivel később, mint a blog, viszont annál nagyobb lelkesedéssel. Visszagondolva már nem merném kitenni ugyanazokat a képeket, mint akkor, de valahol mindenkinek el kell kezdeni, úgyhogy törölni sosem fogom őket, mert így látszik honnan hova fejlődtem. Ahogy az olvasás háttérbe szorult, úgy a közösségi oldal is, és csak néha volt egy-egy poszt, de idén azt is sikerült újra beindítanom, és egy csodálatos közösség részeként lehetek már jelen benne. Kialakítottam a saját szokásomat, egy időbeosztást hozzá, amit szeretnék itt is bevezetni. Remélem sikerülni fog.
Most, hogy már mindent tudtok, ami az olvasással kapcsolatos, elmondanék még pár infót rólam, hátha kicsit szeretnétek jobban megismerni.
Van két gézengúz macskám, Csirke és Lúzer. Jelenleg nem dolgozom, hanem keresem a lehetőségeket, és mellette próbálom kitalálni, hogy is tudnék megvalósítani egy saját vállalkozást.
A családban mamám szereti nagyon a könyveket, és képes volt még régebben reggelig csak azért fennmaradni, hogy befejezzen egy történetet. Mivel a saját könyveit már többször is olvasta, így most öcsém barátnőjétől és tőlem kap olvasnivalót. Sokszor csak azért felhív, hogy mondjam el, ugye kibékülnek a szereplők, vagy ugye túléli szegény lány a betegséget. Persze sosem árulom el, mert akkor már az utolsó oldalt is elolvashatná, ugyanúgy megkapja a választ.
Párom szerencsére nagyon támogató, és büszke arra, amit elérek, amit csinálok. Azt hiszem kifogtam a főnyereményt. Persze amikor egész hétvégére könyvbe temetkezem, akkor kicsit morog már, de ez érthető is szerintem.
Nagyon szeretek festeni, csak kellene egy rendes hely hozzá, hogy több időt tudjak ennek a hobbimnak is szentelni, mert jelenleg, ha elkezdem, előtte minden le kell takarjak, nehogy olajfestékesek legyenek. Emiatt most megint a könyvjelzők készítését preferálom, szép kis gyűjteményem van már, szívesen látnám őket egyszer akár a könyvesboltok kasszáinál.
Régen kézilabdáztam, de tönkrement benne a térdem, így mostmár csak az akciók után futok online. :D
Elég hosszúra sikeredett így is ez a bejegyzés, nem szeretném tovább húzni, bármi kérdésetek van, tegyétek fel nyugodtan.
Köszönöm, hogy elolvastátok,
Szandra
