Ruby Saw: Csak két lépés a kertváros & A pillangó öröksége

Sziasztok!

Ezennel véget ért a Ruby Saw hónap. Elképzelni sem mertem először, hogy tényleg lesz lehetőségem akár csak egy könyvet is elolvasni, nemhogy ötöt, és a két kiegészítő novellát. Így most ezzel a két novellával zárnám is a sort.

Elsőként a Csak két lépés a kertvárost olvastam. Nagyon tetszett, hogy összeértek a szálak a Csak két lépés Észak és a Kertvárosi pletykával. Jó volt megtudni, hogy mi lett Whisper Lane sorsa, miután Cordelia lelepleződött, illetve hogyan alakult Queen és Alex kapcsolata. Ráadásul, hogy mindebbe belekerült Hadley és az Ezredes is, külön öröm volt. Szívesen olvasnék még a két családról, bővebben megtudni miként alakult az életük a kertvárosban, egymás szomszédságában és a pletykák körében. És vajon mit szóltak Hadley könyvéhez a környéken, elhiszik-e, vagy csak kitalációnak gondolják? Esetleg tovább szövik az ott történteket, kiszínezik kicsit, vagy elfogadják, hogy úgy volt és kész?

A pillangó örökségében Liv és Hiro gyermeke, Lily szemszögéből olvashatunk. A lassan felnőtt lány első szerelme kerül középpontba, de mellette persze a szülei is nagy szerepet kapnak, és hogy még mindig mennyire szeretik egymást. Kicsit mindenkit visszahoz a történet, hogy miként élnek évekkel később, mi lett velük a majd húsz év alatt. Lilyn keresztül megismerhetjük Hiro szüleit is, akikről semmit nem lehetett olvasni a Liv Jackson életeiben, de így kicsit betekintést nyerhetünk honnan származik ez a szuper pasi.

Összességében nagyon tetszett mindegyik történet! Ugye egyről nem készült bejegyzés, az pedig a Gázt neki, Chiara!, ugyanis ezt még az év első felében beszereztem, és elolvastam, akárcsak a novelláját, és meg kell mondjam, azt is nagyon szerettem. Kíváncsian várom, hogy milyen történetekkel lep majd meg minket Ruby Saw! Bátran ajánlom mindenkinek, hogy szerezzétek be a könyveit, hiszen a romantika rajongók is megtalálhatják a nekik tetszőt, akárcsak akik egy kis izgalomra várnak. Méghozzá olyan témákat dolgoz fel a könyveiben, amik nem épp hétköznapiak, végig fenntartják az érdeklődésünket, és utána úgy érezhetjük, hogy erről még többet szeretnénk tudni.

Azt hiszem, ha kedvencet kellene választanom, akkor a rázós könyvek közül az Inferno lenne az elsőszámú, míg a romantikus történetekből a Gázt neki, Chiara! Talán azért is, mert gyerekkoromat nagyon meghatározta a Forma-1, nyáron a vasárnapi ebéd után ültünk be a futamokat megnézni, és csak utána mentünk az udvarra ki játszani.

Ha esetleg kíváncsiak vagyok, kikről lettek mintázva a könyvekben a szereplők, nézzetek be Ruby oldalára, itt mindenkit összegyűjtött. Nekem személyes kedvencem Alex Austin, akit Keanu Reeves ihletett.

És akkor a hónap lezárásaként hoztam egy mini kvízt. Minden könyvből láthattok egy idézetet, annyi a dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik történetben szerepelt. Jó játékot hozzá!

Köszönöm, hogy elolvastátok,

Szandra

Ruby Saw: Liv Jackson életei

Ruby Saw: Liv Jackson életei

Sziasztok!

Elérkeztünk az utolsó könyvhöz. Köszönöm szépen Ruby, hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy minden eddig megjelent könyved olvashattam! Azt hiszem kicsit örültem is neki, hogy sok program volt a héten munka után, és emiatt nem volt időm ezt a bejegyzést megírni, hiszen nem szeretném elengedni ezt a hónapot, ezeket a könyveket. Így még egy kicsit velem tudott maradni ez az időszak, de ezzel most eléggé a lezárás felé haladok. 

Ígérem, nem húzom tovább, vágjunk is bele.

Nagyon tetszett a könyvben, hogy több szemszögből is olvashattunk. Nem csak Liv, de Dylan, Hiro, Rob és Ayumi oldaláról is láthattuk, mi zajlott le bennük, hogyan dolgozták fel az adott helyzeteket, és miket gondoltak, éreztek. Elég komoly témát boncolgat az írónő már megint azzal, hogy miként élte meg az első szerelmet a főszereplő, pontosabban annak a végét. Majd ebből miként állt fel, és vált igazi nővé. 

"Megcsúsztam, elestem, de felálltam, legalábbis igyekeztem"

Elépesztő, hogy Livnek milyen szövege van! Például amikor a Starbucksos srác szakállát osztotta, azon nagyon jót mulattam. És bár sokszor a fejem fogtam, amikor hozta a fiatal, komolytalan, hisztis lány szerepet, értettem, hogy miért ilyen. Ráadásul a szövege ellensúlyozta ezt, amikor volt egy-egy jó beszólása. Akárcsak a barátnőjének, Annának. 

"Szerettem Annában, hogy féken akart tartani, de ez sosem sikerült neki. Ő maga egy szende kis teremtés volt, én meg egy nagyszájú borzalom, szóval jól kiegészítettük egymást."

Bár az apja négy évig szinte bezárva tartotta a saját érdekében, utána szabadjára engedte, hogy tapasztalatot szerezzen, mindezt úgy, hogy a saját könyvelőjét kéri meg, hogy vigyázzon a lányára. És még szinte rá is beszéli, hogy ha több lesz, ő nem fog ellenkezni. Azt hiszem itt egy kicsit, mit kicsit, nagyon is meglepődtem, hisz más könyvekben épp azzal találkozni, sőt még filmekben is, hogy inkább ellenzi az ilyet egy apa, és annak ellenére, hogy meglepődtem ezen, nagyon is tetszett ez a fordulat. Ezzel igazán kitűnik, nem lesz sablonsztori.

A Rob fiú nagyon szimpatikus volt nekem, illet Livhez, pontosabban Liv első életéhez. Amikor még ő maga is csak egy hernyó volt, Hiro szavaival élve. Drukkoltam nekik, és kicsit sajnáltam, hogy nem jött össze (pontosabban úgy nem, ahogy én gondoltam). Miért van az, hogy a pasik csak akkor tudják milyen kincsük van, ha már elvesztették azt? Addig miért nem tudják értékelni?

Hiro személye kellett ahhoz, hogy Liv pillangóvá vállhasson (igen, megint csak az ő szavajárása), viszont Rob is kellett a tapasztalathoz. Persze már az elején sejthető, hogy mi lesz majd a regény vége, kit fog Liv választani élete társának, de ez persze nem baj. Így csak még jobban vártam, mikor fog ez megtörténni. És ennek a szuper pasinak már egy olyan Liv jutott, aki az én szememben is hatalmasat nőtt. Elképesztő jellemfejlődésen esett át, amit nem kis mértékben Hironak is köszönhet.

Végül egy idézettel zárnám:

"Hé, lányok! Egy szerelmi csalódás még nem a világ vége! Mindig van új a Nap alatt. Minden ember okkal kerül az életünkbe. Mindig van mit tanulni, és levonva a tanulságot bölcsebben tovább kell állni. Nem benne ragadni a múltban. Élni kell az életet a legjobb belátásotok szerint. A sebek nyalogatása egy darabig megy, de aztán fel kell állni, és újra ringbe lépni. Emelt fővel, büszkén. Így lesztek csak erősek. Hogy amikor meglátod azt, aki a szívedbe taposott, csak legyints, és annyit mondj: ó, már kihevertem, köszi a leckét!"

Köszönöm, hogy elolvastátok,

Szandra

Ruby Saw: Kertvárosi pletyka

Ruby Saw: Kertvárosi pletyka

Sziasztok!

Ahogy ígértem, ma hoztam is a következő bejegyzést, Ruby Saw: Kertvárosi pletyka című könyvéről.

Első körben megint csak köszönetet szeretnék mondani, hogy lehetőségem volt elolvasni, nem tudom eléggé meghálálni, hogy ekkora bizalommal voltál felém, és szerencsém van a könyveidhez!

Még hétfőn munkában kezdtem el olvasni a könyvet, amikor épp nem volt egy vendég sem, persze abban a pillanatban jöttek is, így eléggé nehézkesen ment az olvasás. Pár oldalt persze így is haladtam, és felírtam magamnak megjegyzésbe, hogy "Jamie egy pöcs" - már bocs a kifejezésért -, majd inkább félre is tettem, mielőtt a bűvkörébe vonna teljesen a könyv, és ártatlan embereken csattanna a véleményem. Persze aki követ a www.moly.hu oldalon, most biztos meglepődött, hogy dehát tegnap este jelöltem csak be, nos éppen ezért. Éreztem, hogy nem lesz rendesen időm, ez pedig olyan könyv, amit egy nap alatt szeretnék kiolvasni, így tegnap estig félre is tettem, míg végül ma be is fejeztem.

Nem értem, hogy miért lepődök még mindig meg, hogy ha egy mézes-mázas történetre számítok, ahol majd láthatjuk hogy illeszkedik be anya és lánya a nyüzsgő nagyvárosból a kertvárosba, akkor bizony jön a csavar, és a szokásos Ruby stílusban izgalommal vegyítve lesz tálalva a történet.

Titkok, pletykák, gyilkosságok. Nem is gondolnánk mire képesek a kertvárosi családok. Főleg ha az a család Cordelia Hemingway-é. Elmondani nem tudom, mennyire ellenszenves volt nekem az a nő, ennek ellenére szívesen olvasnám egyszer részletesebben is, hogyan is építette fel a saját "birodalmát", miként lett a fiának neki köszönhetően olyan stílusa, amilyen Queen-nel szemben volt az első pár találkozásnál.

"Az ember nem is gondolná, hogy egy rossz élmény mennyi mindenre megtanítja. Nem csak a rosszat kell meglátni. Ezek ketten együtt járnak. Minden rosszban van valami jó, és minden jóban van valami rossz is."

Bevallom, sokszor a főszereplőt, Queent idegesítőnek találtam, hogy mindenen kiakad, egyből sírva fakad, de szerencsére pozitív jellemfejlődésen esett át, és a végére igazi belevaló, vagány csaj lett, aki végre kiáll az ördöggel szemben. Így mér meg tudtam érteni, mit lát benne Alex, és miért vonzódik hozzá. Ugyanis eleinte a lányt a viselkedése miatt inkább küldtem volna Jamiehez, mert nem éreztem eléggé érettnek egy igazi férfihoz. Viszont tetszett benne, hogy úgy káromkodik, mint egy kocsis, hiszen a helyzet sokszor meg is kívánta, hogy finomkodás helyett igenis ami a szívünkön az a szánkon.

Na, de Alex, hát ő szerelem lett! Bár valószínű ehhez nagyban hozzájárul, hogy Keanu Reeves-ről lett mintázva, és szerintem nincs a földön nő, aki ne imádná, így pedig egyértelmű, hogy Alex Austin is helyet kapott a szívemben. Sokszor éreztem azt, hogy ő egy "szuperhős álruhában", hiszen mindig ott volt, ha Queen-nek szüksége volt rá. Szívesen megtudtam volna többet is a múltjáról, a volt feleségével lévő kapcsolatáról, a katonaságról.

"Ez csupán varázslat volt. Az pedig akkor még nem derült ki, hogy egy Expecto Patronum vagy egy Crucio."

Annak ellenére, hogy a szomszéd srác eleinte mennyire unszimpatikus volt, a végére igazán megsajnáltam, hiszen nem ő választotta az anyját, ezt dobta az élet, így nem ezt a sorsot érdemelte volna. Viszont az nagy boldogság volt, hogy Alex és Queen összefogtak, és megbuktatták ezt a hidegvérű ribancot, kijárt már neki.

Aki romantika kedvelő, de szeretné megismerni az írónő rázós könyveit is, annak ezt tudom ajánlani, hisz a sok izgalmával nagyon jó átmenetet képez azokba a történetekbe. Örülök, hogy volt szerencsém olvasni, hiszen egy nagyon jó könyvvel gazdagodtam, úgyhogy megyek is, olvasom a novellát, addig ti rakjátok ki a puzzlet a borító alatti címre nyomva.

Köszönöm, hogy elolvastátok,

Szandra

Ruby Saw: Csak két lépés Észak

Sziasztok!

Köszöntelek titeket újra itt. Az augusztusi Ruby Saw hónap következő könyve a Csak két lépés Észak. Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy bízott bennem annyira, hogy ezt a könyvet is elküldte! Minél többet olvasok tőle, annál jobban imádom a stílusát.

Mindig amikor tudom, hogy bejegyzés lesz egy könyvből, magam mellé veszek egy lapot és egy tollat, hogy ha valami gondolat eszembe jut, egyből leírjam, így csak rá kell nézzek, és már meg is fogalmazódik bennem a mondandóm, jobban fel tudom építeni mit-mikor szeretnék belevenni, ám ez most megdőlt. Egyszerűen annyira beszippantott a könyv, hogy el is felejtettem a jegyzeteimet, és csak faltam a sorokat, izgultam Hadley-vel. Azért nagyjából a felénél, mikor az állam a földön koppant - amit szerintem az egész utca hallott - észbe kaptam. Talán ez az idézet nagyon jól kifejezi, milyen is a könyv:

"Egy könnyed kirándulásra készültem. Helyette azonban horrorba csöppentem..."

A könyv elején én is úgy gondoltam, majd jól megismerjük az ételeket, a kultúrát, hogy mit szabad és mit nem, ehelyett kaptam egy nyaklevest a könyvtől. Akiről az elején még úgy gondoltam, 'jaj de kedves' és szurkolok neki, a végére én vágtam volna el a torkát a legszívesebben. Akit viszont nem szerettem volna megkedvelni, mégis sikerült, és olyan múlttal, mint ami neki van, még egy nagy ölelést is kapna tőlem.

"Tényleg van kincs a szivárvány végén, csak időbe telik, amíg kiásod."

Nagy szerepet kap a könyvben, hogy Észak és Dél-Korea között harc dúl, próbálják besározni a másikat. És ha ez nem lenne elég, még a saját környezetedben sem tudhatod, ki tartozik az ellenséghez, vagy ki a barátod az ellenségtől. 

Fordulatos, érzelmes, elképesztő könyvet tarthatsz a kezedben, ha elolvasod te is a Csak két lépés Észak-ot. Garantálom, hogy nem maradsz izgalom nélkül!

"- Nem tudok a viharban sétálni, és nem tudok lélegezni sem nélküled. Fogadd ezt el!

...

- Béke vagy a háborúban."

És egy jó tanács, ne szeress meg elsőre senkit, ne érezz empátiát senkivel szemben hirtelen, mert sosem tudhatod, hogy a következő oldalon nem derül-e ki róla, hogy korrupt. Esetleg, ha nem szimpatikus elsőre, még ne írd le, talán a végére ő lesz a kedvenced.

Köszönöm, hogy elolvastátok,

Szandra

Ui.: Megint hoztam nektek egy játékot, mit szólnátok egy kis kvízhez? Ti felismeritek Korea melyik részén készülhettek a képek?

Ruby Saw: Inferno

Ruby Saw: Inferno

Sziasztok!

Itt is lennék a következő Ruby Saw könyv értékelésével, mely a frissen megjelent Inferno. Köszönöm szépen, hogy olvashattam!

"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel."

Fantasztikus könyv! 

Eleinte kicsit félve vágtam neki, miután az jött szembe velem mindenhol, hogy dark romance könyv, és nem tudtam mire számítsak majd, de elképesztően jó volt, és nem bántam meg, hogy elolvastam.

Az Inferno egy elit bordély Miami-ban, ahol a főnök Vergilius, és a világ minden tájáról vannak itt lányok. Ezen a helyen farkastörvények vannak. Raven itt köt ki, és az itt töltött napjait követhetjük nyomon a könyvben. 

"Ha szökni akarsz, megölnek. Ha nem engedelmeskedsz, megölnek. Ha nem úgy nézel valakire, megölnek. Itt neked már nincs személyiséged. Te mától senki vagy."

Elképesztő mit kell kiálljanak a lányoknak, csak hogy az elit kedvére tegyenek. Nem egyszer jegyeztem meg olvasás közben, hogy Vergilius őrült. Ahogy képbe került Artemis is, arra gondoltam biztosan csak a Stockholm-szindróma beszél belőle, de sajnos rá kellett jöjjek, hogy a tettei és szavai mögött bizony csak őrült ő is. Zsák a foltját...

"Az Ördög sosem alszik, de egyszer úgyis lecsukja a szemét."

Lykke karakterét először nem tudtam hova tenni, mert volt bennem fenntartás azzal kapcsolatban, nincs-e mögöttes szándéka, aztán örültem, hogy van kire számítson Ravennek, és már kezdtem sejteni, mi lesz a végén. Viszont Angel nagyon meglepett, nem erre számítottam. Ő volt az a karakter, akit először rendesnek gondoltam - már amennyire egy ilyen helyre járó ember rendes lehet -, majd csalódtam benne, a végére pedig a földön koppant az állam.

Darius szerelem karakter lett. Végtelenül boldog voltam a befejezésen, még annak ellenére is, amit kapott. És aki szereti a romantikus happy end végződéseket, ebben a könyvben sem fog csalódni.

Szívesen olvasnám még, mi lett a szereplőkkel később, mondjuk öt-tíz és múlva.

"Neki a mennyország volt, nekünk a pokol."

Nem épp egy könnyed nyári történet, de mégis gyorsan végezni lehet vele, mert az események miatt olvastatja magát. Imádom könyv lett!

Ui.: Kattints a borítókép alatti szövegre, hogy eljuss a puzzle-hoz.

Köszönöm, hogy elolvastad,

Szandra

Ruby Saw: A Vörös és a Vadász

Sziasztok!

Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy Ruby Saw több könyvét is megkaptam, úgyhogy mit szólnátok, ha az augusztus róla szólna? Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy olvashatom ezeket a remek műveket!

Már volt korábban szerencsém az írónő munkásságához, és nagyon megfogott a Gázt neki, Chiara! könyvével, így biztos voltam benne, hogy szeretnék a többi történetével is megismerkedni. Mint ahogy a bejegyzés címében is láthatjátok, ma A Vörös és a Vadász könyvet hoztam el nektek.

Nagyon tetszett az alapötlet, hogy egy női bérgyilkosról olvashatunk. Eléggé vagánynak találtam Elisabeth-et, ahogy forgatta a kardot, vagy csak előrántott egy kést, pisztolyt a csizmájából. Hogy nem riadt vissza senkitől és semmitől. Ha ez még nem lenne elég, emellett a saját hajójának, az Özvegynek a kapitánya is volt, saját legénységgel. Már az elején magával ragadott a sztori, nem voltak felesleges leírások, csupa izgalom volt minden sora.

"Mindenkit leszúrtam, aki az utamba került, és vérrel festett ruhával köröztem a Maeve fedélzetén..."

Aztán jött egy megbízás, ahol Shane Mason lett a célpont. Hiába figyelmeztették, hogy vigyázzon vele, nem lesz egyszerű dolga, Liz mégis úgy gondolta, hogy nem fog ki rajta egy férfi. Pedig milyen igaza lett a megbízójának! És itt volt számomra egy kicsi törés a történetben. Úgy éreztem túlságosan az érzelmek kerültek előtérbe, és szinte nem történt közben semmi. Egy belevaló csajtól nem azt vártam, hogy majd az érzésein gondolkodik állandóan. Szerencsére hamar átlendültünk ezen a részen, és folytatódhatott az izgalom. Kardforgatás, pisztolydördülés, kalózok, ellenségek. Bár néha szívesen megráztam volna, hogy veszélyben ne azon gondolkodjon, "mi lesz ha...", hanem mentse a saját életét.

"...az élet olykor azért állít próbatételek elé, hogy megnézze milyen erős vagy. A sors pedig kifürkészhetetlen."

Érdekes volt, hogy többször is kaptunk egy kis morzsát elszórva, hogy azért még tartogat számunkra fordulatokat a történet, ne éljük bele magunkat, mert biztosan nem úgy lesz, ahogy mi gondoljuk. És valóban volt olyan rész, ahol koppant az állam a földön, vagy éppen nagy kő esett le a szívemről. Végre meglett az egyensúly az érzelmek és a tettek között. Nem húzott a mérleg nyelve egyik irányba sem, hanem kellő mennyiségben volt jelen mind a vagány, mind az érzelmes Liz. Shane-t pedig hol utáltam, hol kedveltem, eléggé vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, de azt hiszem, aki olvasta, az meg tudja érteni ezt a vívódásom. 

"-Még mindig gyönyörű vagy és tüzes - mormolta az arcomba.

Lehunytam a szemem, vicsorogva vágtam vissza.

- Te meg disznó!"

"- Amit egyszer megtanulsz, azt sosem felejted el.

...

- Az ösztönt senkiből sem lehet kiölni."

Összességében tehát azt kell mondjam, tetszett a könyv. Az eleje izgalmas, és bár utána egy kicsit laposnak éreztem, végül szuperül sikerült fenntartania a figyelmem, vártam milyen fordulat következik a másik oldalon, vagy másik fejezetben.

Készültem egy kis kvízzel is a könyvből, amit könnyen megtippelhet az is, aki esetleg nem olvasta még. És ha figyelmes vagy, észrevehetted az elszórt morzsáimat, melyek segítenek kicsit.

Köszönöm, hogy elolvastátok,

Szandra