Ruby Saw: Liv Jackson életei


previewRuby Saw: Liv Jackson életei




Sziasztok!

Elérkeztünk az utolsó könyvhöz. Köszönöm szépen Ruby, hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy minden eddig megjelent könyved olvashattam! Azt hiszem kicsit örültem is neki, hogy sok program volt a héten munka után, és emiatt nem volt időm ezt a bejegyzést megírni, hiszen nem szeretném elengedni ezt a hónapot, ezeket a könyveket. Így még egy kicsit velem tudott maradni ez az időszak, de ezzel most eléggé a lezárás felé haladok. 

Ígérem, nem húzom tovább, vágjunk is bele.
Nagyon tetszett a könyvben, hogy több szemszögből is olvashattunk. Nem csak Liv, de Dylan, Hiro, Rob és Ayumi oldaláról is láthattuk, mi zajlott le bennük, hogyan dolgozták fel az adott helyzeteket, és miket gondoltak, éreztek. Elég komoly témát boncolgat az írónő már megint azzal, hogy miként élte meg az első szerelmet a főszereplő, pontosabban annak a végét. Majd ebből miként állt fel, és vált igazi nővé. 

"Megcsúsztam, elestem, de felálltam, legalábbis igyekeztem"

Elépesztő, hogy Livnek milyen szövege van! Például amikor a Starbucksos srác szakállát osztotta, azon nagyon jót mulattam. És bár sokszor a fejem fogtam, amikor hozta a fiatal, komolytalan, hisztis lány szerepet, értettem, hogy miért ilyen. Ráadásul a szövege ellensúlyozta ezt, amikor volt egy-egy jó beszólása. Akárcsak a barátnőjének, Annának. 

"Szerettem Annában, hogy féken akart tartani, de ez sosem sikerült neki. Ő maga egy szende kis teremtés volt, én meg egy nagyszájú borzalom, szóval jól kiegészítettük egymást."

Bár az apja négy évig szinte bezárva tartotta a saját érdekében, utána szabadjára engedte, hogy tapasztalatot szerezzen, mindezt úgy, hogy a saját könyvelőjét kéri meg, hogy vigyázzon a lányára. És még szinte rá is beszéli, hogy ha több lesz, ő nem fog ellenkezni. Azt hiszem itt egy kicsit, mit kicsit, nagyon is meglepődtem, hisz más könyvekben épp azzal találkozni, sőt még filmekben is, hogy inkább ellenzi az ilyet egy apa, és annak ellenére, hogy meglepődtem ezen, nagyon is tetszett ez a fordulat. Ezzel igazán kitűnik, nem lesz sablonsztori.

A Rob fiú nagyon szimpatikus volt nekem, illet Livhez, pontosabban Liv első életéhez. Amikor még ő maga is csak egy hernyó volt, Hiro szavaival élve. Drukkoltam nekik, és kicsit sajnáltam, hogy nem jött össze (pontosabban úgy nem, ahogy én gondoltam). Miért van az, hogy a pasik csak akkor tudják milyen kincsük van, ha már elvesztették azt? Addig miért nem tudják értékelni?

Hiro személye kellett ahhoz, hogy Liv pillangóvá vállhasson (igen, megint csak az ő szavajárása), viszont Rob is kellett a tapasztalathoz. Persze már az elején sejthető, hogy mi lesz majd a regény vége, kit fog Liv választani élete társának, de ez persze nem baj. Így csak még jobban vártam, mikor fog ez megtörténni. És ennek a szuper pasinak már egy olyan Liv jutott, aki az én szememben is hatalmasat nőtt. Elképesztő jellemfejlődésen esett át, amit nem kis mértékben Hironak is köszönhet.

Végül egy idézettel zárnám:

"Hé, lányok! Egy szerelmi csalódás még nem a világ vége! Mindig van új a Nap alatt. Minden ember okkal kerül az életünkbe. Mindig van mit tanulni, és levonva a tanulságot bölcsebben tovább kell állni. Nem benne ragadni a múltban. Élni kell az életet a legjobb belátásotok szerint. A sebek nyalogatása egy darabig megy, de aztán fel kell állni, és újra ringbe lépni. Emelt fővel, büszkén. Így lesztek csak erősek. Hogy amikor meglátod azt, aki a szívedbe taposott, csak legyints, és annyit mondj: ó, már kihevertem, köszi a leckét!"

Köszönöm, hogy elolvastátok,

Szandra


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése