Sziasztok!
Ahogy ígértem, ma hoztam is a következő bejegyzést, Ruby Saw: Kertvárosi pletyka című könyvéről.
Első körben megint csak köszönetet szeretnék mondani, hogy lehetőségem volt elolvasni, nem tudom eléggé meghálálni, hogy ekkora bizalommal voltál felém, és szerencsém van a könyveidhez!
Még hétfőn munkában kezdtem el olvasni a könyvet, amikor épp nem volt egy vendég sem, persze abban a pillanatban jöttek is, így eléggé nehézkesen ment az olvasás. Pár oldalt persze így is haladtam, és felírtam magamnak megjegyzésbe, hogy "Jamie egy pöcs" - már bocs a kifejezésért -, majd inkább félre is tettem, mielőtt a bűvkörébe vonna teljesen a könyv, és ártatlan embereken csattanna a véleményem. Persze aki követ a www.moly.hu oldalon, most biztos meglepődött, hogy dehát tegnap este jelöltem csak be, nos éppen ezért. Éreztem, hogy nem lesz rendesen időm, ez pedig olyan könyv, amit egy nap alatt szeretnék kiolvasni, így tegnap estig félre is tettem, míg végül ma be is fejeztem.
Nem értem, hogy miért lepődök még mindig meg, hogy ha egy mézes-mázas történetre számítok, ahol majd láthatjuk hogy illeszkedik be anya és lánya a nyüzsgő nagyvárosból a kertvárosba, akkor bizony jön a csavar, és a szokásos Ruby stílusban izgalommal vegyítve lesz tálalva a történet.
Titkok, pletykák, gyilkosságok. Nem is gondolnánk mire képesek a kertvárosi családok. Főleg ha az a család Cordelia Hemingway-é. Elmondani nem tudom, mennyire ellenszenves volt nekem az a nő, ennek ellenére szívesen olvasnám egyszer részletesebben is, hogyan is építette fel a saját "birodalmát", miként lett a fiának neki köszönhetően olyan stílusa, amilyen Queen-nel szemben volt az első pár találkozásnál.
"Az ember nem is gondolná, hogy egy rossz élmény mennyi mindenre megtanítja. Nem csak a rosszat kell meglátni. Ezek ketten együtt járnak. Minden rosszban van valami jó, és minden jóban van valami rossz is."
Bevallom, sokszor a főszereplőt, Queent idegesítőnek találtam, hogy mindenen kiakad, egyből sírva fakad, de szerencsére pozitív jellemfejlődésen esett át, és a végére igazi belevaló, vagány csaj lett, aki végre kiáll az ördöggel szemben. Így mér meg tudtam érteni, mit lát benne Alex, és miért vonzódik hozzá. Ugyanis eleinte a lányt a viselkedése miatt inkább küldtem volna Jamiehez, mert nem éreztem eléggé érettnek egy igazi férfihoz. Viszont tetszett benne, hogy úgy káromkodik, mint egy kocsis, hiszen a helyzet sokszor meg is kívánta, hogy finomkodás helyett igenis ami a szívünkön az a szánkon.
Na, de Alex, hát ő szerelem lett! Bár valószínű ehhez nagyban hozzájárul, hogy Keanu Reeves-ről lett mintázva, és szerintem nincs a földön nő, aki ne imádná, így pedig egyértelmű, hogy Alex Austin is helyet kapott a szívemben. Sokszor éreztem azt, hogy ő egy "szuperhős álruhában", hiszen mindig ott volt, ha Queen-nek szüksége volt rá. Szívesen megtudtam volna többet is a múltjáról, a volt feleségével lévő kapcsolatáról, a katonaságról.
"Ez csupán varázslat volt. Az pedig akkor még nem derült ki, hogy egy Expecto Patronum vagy egy Crucio."
Annak ellenére, hogy a szomszéd srác eleinte mennyire unszimpatikus volt, a végére igazán megsajnáltam, hiszen nem ő választotta az anyját, ezt dobta az élet, így nem ezt a sorsot érdemelte volna. Viszont az nagy boldogság volt, hogy Alex és Queen összefogtak, és megbuktatták ezt a hidegvérű ribancot, kijárt már neki.
Aki romantika kedvelő, de szeretné megismerni az írónő rázós könyveit is, annak ezt tudom ajánlani, hisz a sok izgalmával nagyon jó átmenetet képez azokba a történetekbe. Örülök, hogy volt szerencsém olvasni, hiszen egy nagyon jó könyvvel gazdagodtam, úgyhogy megyek is, olvasom a novellát, addig ti rakjátok ki a puzzlet a borító alatti címre nyomva.
Köszönöm, hogy elolvastátok,
Szandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése