Karády Anna: A füredi földesúr

Adatok:
Kiadó: Álomgyár
ISBN: 9789635700752
Oldalszám: 448 oldal

Fülszöveg:

Te meddig mennél el, hogy megvédd azt, akit a legjobban szeretsz?
257 éves szerelem…
1764, Füred.
Azt mondják, léteznek sorsfordító találkozások: Anna, a nincstelen fiatalasszony felforgatja a gazdag, kálvinista nemesi família életét kevesebb mint fél esztendő alatt. A füredi földesúr – Oroszy Mihály – katolikus hitre tér és megházasodik. Elvégre a szerelem mindent legyőz…
A mesékben a szerelmespár boldogan él, míg meg nem hal; de az élet nem tündérmese…
Könnyek és viharok nélkül nincs házasság; a hitvesi ágy – különösen egy földesúré – nem csak mámort tartogat.
A zárt ajtók titkot őriznek – nem is akármekkorát –, hiszen Anna a XX. században született.
Boszorkány vagy időutazó?
Házasságukban világok ütköznek, szerelmük fájdalmas áldozatokat követel. Vajon létezik-e jövő azok számára, akiket az idő szétválaszt? A végzet jéghideg közönnyel rövidre szabta közös életüket, a földesúr azonban nem nyugszik bele a sors ítéletébe, más utat választ.
Karády Anna új regényében, amely A füredi lány önálló kötetként is olvasható folytatása, bepillantást nyerhetünk a XVIII. századi nemesek kiváltságos világába, a szemünk előtt elevenedik meg egy földesúr hétköznapi élete és egy nem hétköznapi szerelem megrendítő története.

Sziasztok!

Emlékeztek még, hogy tavaly nálam járt Karády Anna: A füredi lány című könyve, méghozzá utazókönyvként. Mivel azt nagyon szerettem, nem volt kérdés, hogy a folytatást is el szeretném olvasni. Volt nálunk író olvasó találkozó, ahol beszereztem az első és a második részt is, hogy saját példányként is meglegyen mindegyik, és volt szerencsém Annával is találkozni, aki egy nagyon cuki író, rengeteget beszélgettünk, fotózkodtunk, dedikálta mindenünket. Megbeszéltük a könyveit, beszélgettünk füredről, hogy mi köti oda, miért éppen erről írt, illetve kiderült, hogy ide is kötik emlékek, a mi városunkba, úgyhogy reméljük többször is meglátogat minket akár csak egy kávéra, ha erre jár. Nem szeretném tovább húzni a szót, vágjunk is bele az értékelésbe.

Szerelem, időutazás, múlt. Mindez egy könyvben. Már az előző részben megtapasztalhattuk, milyen az, ha valaki a múltban köt ki egy véletlennek köszönhetően, hogy ott mik a szokások, hogyan is éltek akkor. A folytatás pedig kiegészíti mindazzal, hogy ezt házasként milyen is megélni. Miként voltak akkor a különböző nemek feladatai, hogy míg a férfinak mindent lehetett, a nőket miként korlátozták. Láthatjuk, hogyan bírkózik meg ezzel az egésszel Anna, a 21. századi megvilágosult nő, vagy épp miként lázad ellene. És mi történik akkor, ha olyan betegséged lesz, amit még abban a korban nem tudnak kezelni?! El tudod fogadni a halált, vagy megpróbálsz visszajutni a jelenbe?

Vagy mondjam inkább jövőnek?! Hiszen már teljesen elfogadtad, hogy a 18. században vagy, nem igaz? Legalábbis Anna biztosan így tett. Neked is menne ugyanez? Vagy inkább visszavágynál a mai világba, a sok elektronikával körbevéve, amikor már nem lovaskocsival kell utazni, hanem ott a sok tömegközlekedés és az autók, ahol bár mindent meggyógyítanak, de sokkal több is a betegség a rengeteg inger miatt?

"A könyveket lapozgattuk. A lord angol nyelvű Bibliát is küldött, továbbá kortársakat, 1760-as évekbeli kiadásokat, ami persze Mihályt annyira nem nyűgözte le, engem viszont annál inkább. Megremegett a lábam, amikor Daniel Defoe Robinson Crusoe-ját a kezembe fogtam.

– Hallottál Jonathan Swiftről? – kérdezte Mihály, és egykedvűen forgatta a Gulliver utazásait.

– Igen – mosolyogtam. – Egy különleges utazás története. Szeretni fogja."

Akik már olvasták a könyvet, biztosan értik, miért is tettem fel ezt a kérdést, hiszen egy biztos, amikor azt hiszed már mindent tudsz, és biztos vagy a folytatásban, akkor jön egy nagy csavar. Miként vészeled át a gyászt, miként éled meg, hogy elválasztanak attól, akit a legjobban szeretsz? Mi van akkor, ha azt hitted vágysz valamire, de végül mégis csak visszakívánkozol oda, ahol addig voltál?

Szerelem, időutazás, múlt. Minden, amitől ez a könyv annyira szuper olvasmány! Mint már egy korábbi értékelésemben említettem, sosem szerettem a történelmi regényeket, és nem is értem miért gondoltam ezt, hiszen megint csak megcáfolni látszik ez a kijelentésem, mert Karády Anna története újfent ráébresztett, én bizony szeretem a régi időket, és szívesen kipróbálnám milyen volt akkor élni. Persze nekem a kedvencem a habos babos ruhákkal teli bálok lennének, de azért egy igazi csontig hatoló hidegben sétálni a hóban is jó lenne egyszer, hiszen ma már csak hideg van, de a havat nem élvezhetjük.

Ami számomra különösen szerethetővé tette A füredi földesurat, az az, hogy nem akar többnek látszani, mint ami, mégis sokkal többet ad. Nem tolja az arcunkba a történelmi hátteret, nem fullad bele leírásokba, mégis pontosan érezni lehet a korszak súlyát, szagát, szabályait. Olyan ez, mintha nem egy poros történelemkönyvet lapozgatnánk, hanem tényleg ott állnánk a szereplők mellett: kicsit idegenként, kicsit mégis otthon.

A karakterek fejlődése külön említést érdemel. Anna nem válik hirtelen „tökéletes történelmi hősnővé”, nem simul bele azonnal a kor elvárásaiba, hanem pontosan annyira vívódik, amennyire egy mai nő vívódna. És ettől lesz hiteles. Ettől lesz emberi. Nem idealizált, nem eszményi, hanem valóságos. Hibákkal, félelmekkel, kérdésekkel. Olyan kérdésekkel, amiket olvasóként mi magunk is feltennénk.

Nagyon szerettem azt is, hogy a könyv nem csak a szerelemre épít, bár kétségkívül az adja a szívét. Mellette ott van a veszteség, az alkalmazkodás, az elengedés és az újradefiniálás kérdése. Ki vagyok én ebben a világban? Mi marad belőlem, ha mindent elvesznek, amit ismertem? És mi történik akkor, ha már nem tudom egyértelműen megmondani, hol is van az otthonom?

Karády Anna stílusa könnyed, mégis érzelmileg erős. Nem akar könnyeket kicsikarni, mégis képes arra, hogy összeszoruljon a torkod egy-egy jelenetnél. Nem hatásvadász, inkább csendesen hat. Olyan módon, amikor leteszed a könyvet, és csak ülsz egy kicsit, mert kell pár perc, mire visszarázódsz a jelenbe.

"A történelem nem pont azért ismétli önmagát és hibáit, mert tanulságait előbb vagy utóbb, de elfelejtjük?"

És talán pont ezért működik akkor is, ha valaki – hozzám hasonlóan azt hiszi – nem rajong a történelmi regényekért. Mert ez nem a múlt dicsőítéséről szól, hanem arról, hogy mit jelent embernek lenni bármelyik korban. Hogy a döntéseink, a szerelmünk, a fájdalmunk kortól függetlenül ugyanazokból az érzésekből táplálkoznak.

Összességében A füredi földesúr számomra egy meglepően mély, érzelmes és szerethető folytatás lett, ami újra bebizonyította: nem a műfajt nem szeretem, csak nem mindegy, ki mesél. És Karády Anna mesélni nagyon tud.

Köszönöm, hogy elolvastátok,

Szandra