Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789634570516
Oldalszám: 392 oldal
Fülszöveg:
Egy sorsfordító nyár és egy fiú. A fiú.
A fiú, akitől biztonságot kaptam, és aki megdobogtatta a szívemet a mosolyával. És aki a fiára is ugyanígy mosolygott.
Csókolóztunk a teraszlépcsőn, nevettünk, szerettünk – mélyen, teljes lelkünkből, őrülten. A szerelem azonban félre is vezethet, mert nem egyéb, mint egy láthatatlan, elszálló pillanat. Valahol a hamis imádat és a vegytiszta gyűlölet között ébredő törékeny kívánság, egyetlen óhajtás, azokban, akik hiányolják, vágynak rá, akik nem is számítanak rá. A szerelem kérlelhetetlen, még akkor is, amikor már gyűlöletté, megvetéssé vagy fájdalommá vált. Azt mondják, a szerelem gyógyít, de meg is törhet. Nekem elhihetitek. Én tudom.
Mert én Becca Owens vagyok, egy megtört lány.
Ő pedig Josh Warden, a fiú, aki összetört engem.
Lélekkel és okosan megírt, több érzékeny témát
körüljáró kötet, ami maradandó élményt nyújt.
Mélyedj el benne!
Sziasztok!
Amikor kézbe vettem Coast – Gurulás-t, az első gondolatom az volt, hogy mennyire egyszerre szép és kíméletlen ez a történet. Jay McLean regénye nem egy könnyű, romantikus léghajó-románc; sokkal inkább egy olyan érzelmi hullámvasút, ami után nem igazán vagy ugyanaz az olvasó, aki belekezdett.
A történetet Becca Owens narrációján keresztül ismerjük meg. Egy lány, aki azt hitte, a szerelem biztonság és otthon lesz számára. És ott van Josh Warden: a fiú, akinek a mosolya nemcsak Becca szívét dobogtatja meg, hanem egy kisfiú szívét is.
A regény kezdete maga a vágyakozás és a fellobbanó szenvedély képe: teraszlépcsőkön csókok, nevetések, szeretés „mélyen, teljes lelkünkből, őrülten”, és mégis, McLean nem idealizál. A szerelem, ahogy a könyv mondja, lehet láthatatlan, elszálló pillanat, ami egyszerre ad és elvesz, és ami néha törékeny kívánságok gyűrűjében ragadja az embert.
Ez nem az a YA-sztori, ahol minden fájdalom egy dallal távozik a naplementében. A regény nyersen beszél arról, hogyan tud a szerelem gyógyítani és megsérteni, mikor lesz rajongásból megvetés, mikor marad a fájdalom ahelyett, hogy új reményt találna az ember.
Becca története nemcsak egy szerelmi kapcsolat, sokkal több annál: önmagunk feltárása, a sebezhetőség és a remény újradefiniálása. Amikor végigkövetjük, hogyan rakja össze magát újra egy megtört lány.
"Könnyű túl gyors következtetéseket levonni, hagyni, hogy a legrosszabb félelmeink legyenek rajtunk úrrá, logikus gondolkodásra képtelenül…"
McLean szövege nem csupán egy romantikus regény: érzékenyen, de okosan járja körül azt is, hogy mit jelent felnőttként szeretni és veszíteni. A könyv hangulata egyszerre romantikus és fájdalmasan realistán őszinte, olyan olvasmány, aminek nem csak a története ragad magával, hanem érzelmi mélysége is (amitől még hetek múlva is visszagondolsz rá).
"Biztosan tudtam, hogy az élet sokkal többet adhat, mint amit behunyt szemünk és elzárt gondolataink mögül látni akarunk."
Ajánlom azoknak, akik szeretik az érzelmek őszinte, néha kemény ábrázolását, akik nem riadnak vissza egy olyan szerelemtörténettől, ami nem ragyog, hanem világít — még ha néha vakítóan is.
Itt a szerelem néha fáj, és nem bújik el a sötét oldalak elől.
Köszönöm, hogy elolvastátok,
Szandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése