Sziasztok!
Már hoztam is a következő könyvet. Először is köszönöm szépen Palotás Petrának és az Álomgyár kiadónak, hogy lehetővé tették számomra az elolvasását!
Bevallom, megint csak egy első könyves olvasással van dolgom, bár már régóta szemeztem az írónő könyveivel. És mennyire megbántam, hogy nem volt hozzájuk hamarabb is szerencsém!
Emlékszem, gyerekként, sőt néha még most is csodálkozva nézem a cirkuszi plakátokat, és reménykedem benne, hogy láthatok egy előadást. Persze gyerekként egyszer elvittek a szüleim, de akkor még kicsi voltam, így nem igazán emlékszem rá, majd egyszer gimnazista koromban mentünk el osztálytársakkal a cirkusz mellett, és megkértük a dolgozókat, hogy megnézhessük az állatokat. Hogy miért is mondom ezt el? Mert ez után a könyv után nem csak a folytatást várom, amit hamarosan a kezünkben tarthatunk, hanem biztosan el fogok menni egy cirkuszba is, és más szemmel fogok körbenézni, mint az, aki még nem olvasta ezt a történetet.
Első körben szeretném kiemelni, mennyire szuper ez a borító, engem legalábbis teljesen megfogott. Főleg, hogy a második kötet majd ennek a folytatása lesz, és együtt tesznek ki egy képet.
Második körben pedig beszéljünk a történetről.
Egy cirkuszi élet sosem könnyű. Nehéz barátságokat, kapcsolatokat kötni, miközben folyamatos vándorlás van egyik helyről a másikra. Ráadásul sokáig nincs is magánszféra, hisz a testvérek egy lakókocsiban élnek, míg elég idősek nem lesznek egy saját lakhelyhez.
Érdekes volt megfigyelni több szemszögön keresztül is, hogy ki miként éli meg ezt az életet. Kinek mennyire tesz jót, ha folyamatosan csak ugyanazokkal van körülvéve, vagy igényli-e, hogy "külsős" személyekkel is kapcsolatban álljon. Persze mindezt egy olyan korban, amikor a kormánytól is tartaniuk kellett, hiszen az NDK nem játék, nem vándorolhatott kedvére bárki egy másik országba, vagy mondhatott meggondolatlan dolgokat, esetleg hallgathatott bármilyen zenét. Még a cirkuszi számokba is beleszóltak. Nem tudják egyik pillanatról a másikra megvalósítani az álmaikat, mert ahhoz egy másik országba kellene utazniuk, amihez viszont kompromisszumot kell kössenek.
Amellett, hogy az 1987-es Drezdába repített minket az írónő, még megismerhettük a fiatal Simone életét is, hogy miként éltek 1944-ben, hogyan bántak akkor a zsidókkal, emiatt hogyan kellett élethelyzeteken változtatni, ha nem akarták, hogy elragadják a családokat, családoktól a szerettüket.
Majd a férjét megismerve újra csak fordulat következett az életébe, mégpedig 180 fokos, hiszen ami eddig fontos volt neki, az háttérbe szorult a cirkusz miatt. Ebben a hivatásban pedig négy alappillérre támaszkodott: szorgalom, alázat, pontosság és fegyelmezettség.
"A cirkuszba azért jönnek az emberek, hogy néhány órára kiszakadjanak a szürke életükből, a monoton hétköznapjaikból."
Nagyon érdekes volt, hogy nem minden feladatra külön személyzetet működtetnek, hanem nekik kellett helyt álljanak a kasszánál, a céllövöldénél vagy épp a popcorn gépnél. Nem csak a show volt fontos, hanem az előtte, közben és utána lévő feladatok is.
Mindemellett amilyen kapcsolat szövődik ember és állat között, hiszen nap mint nap tanítják egymást, rábízzák a másikra az életüket, nem beszélve arról, hogy együtt nőnek fel.
A szereplők között akadt pár, akiket egyszerűen nem tudtam megkedvelni - érthető okokból -, de még olyan is volt, akit a végére mégis a szívembe fogadtam (igaz ő nem is volt annyira ellenséges a szememben).
Johanna egy imádnivaló nagymama, akinek rengeteg mondata nőtte ki magát kedvenc idézetté.
"Ne fald a könyveket! Inkább óvatosan, türelemmel ízlelgesd a betűket. Mert ha túl gyorsan habzsolod a sorokat, lehet, hogy nem tud majd gyökeret ereszteni egy bölcs, fontos gondolat."
"A múlt tisztelete nélkül nem építhetünk jövőt."
"Mindannyian egy társasjáték figurái vagyunk, amelynek a szabályait már a születésünk előtt kőbe vésték. Megtehetnénk, hogy csak a véletlenben bízunk, de nem árt, ha olykor a türelmünkkel,a hitünkkel és a figyelmünkkel kicselezzük a vakszerencsét."
Persze a szerelem is felüti a fejét a történetben, és bevallom, van egy kedvenc párosom, akiknek nagyon szurkolok, így kíváncsian várom mit tartogat majd számukra a második kötet.
"Hiába próbáljuk felvértezni magunkat, vannak olyan helyzetek, amelyekre nem lehet felkészülni, és vannak olyan érzelmek, amelyek váratlanul, kopogtatás nélkül törnek ránk."
"…az érzések sosem egy légüres térben lebegnek, sosem léteznek csak önmagukban, más érzésektől függetlenül. Hogy a mindent elsöprő szenvedélyben is ott lapul a félelem, hogy meddig tart, és hogy igaz-e egyáltalán. Hogy valóban a másikért rajongunk-e, hogy valóban a másik-e a szeretetünk tárgya, vagy inkább csak egy illúzió tréfál velünk, egy olyan tükröt tartva elénk, amelyben szebbnek látjuk a világuk, és ezáltal önmagunkat is."
Összességében izgatottan várom a második rész megjelenését, és remélem, ezzel nem vagyok egyedül. Ha esetleg még nem olvastátok, ne habozzatok beszerezni!
Köszönöm, hogy elolvastátok
Szandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése