Sziasztok!
Ez volt az első könyvem Fábián Jankától, de biztosan nem az utolsó.
És hogy ne csak az unalmas szöveg legyen, készítettem nektek egy puzzle-t, amit a könyvborító alatti szövegre kattintva érhettek el.
Na jó, nem rohanok ennyire előre, kicsit mesélek is, rendben?
@kitabu.hu szervezésében indult egy játék, hogy ajánljunk egymásnak könyveket. Meg is kapta mindenki a párját, nekem @vaczibea ajánlott könyvet, én pedig neki. A lényege az volt ennek az egésznek, hogy kicsit mozduljunk ki a komfortzónánkból, rugaszkodjunk el a megszokott könyveintől, műfajunktól, és ismerkedjünk meg eddig általunk nem ismertekkel.
Akik nagyjából követnek molyon, láthatják, hogy inkább a romantikus és fantasy világban mozgok (főleg a romantikus), így nekem új volt ez a történelmi regény. Szeretném már most leszögezni, hogy nem szeretem a történelmet, nem érdekelnek a háborúk, hidegen hagynak a forradalmak, és sose tudtam megemészteni azt a száraz anyagot, amit az iskolában anno próbáltak lenyomni a torkunkon. Valószínű emiatt is vonakodtam bármiféle történelemmel kapcsolatos könyvet a kezembe venni, most mégis megrendeltem ezt a kötetet.
Őszintén bevallom, hogy az eleje nagyon nem tetszett, sokszor gondoltam rá, hogy ezt most félbehagyom, nem szenvedek vele. Úgy éreztem, mintha visszacsöppentem volna az iskolapadba, és megint a tankönyvet bújnám, csak kiegészítve egy kis párbeszéddel. Lassan is haladtam vele, pár oldal után félre kellett tennem, és másik könyvet olvasni. Közeledve a könyv feléhez félre is tettem kicsit, nem nyúltam hozzá napokig, olvastam minden mást, csak ezt ne kelljen. Aztán mikor elutaztunk vidékre, vittem magammal a könyvet, hisz ha nincs meg a lehetőségem másra, akkor hátha nagyobb kedvvel vágok bele újra ebbe. Hogy végül ennek volt köszönhető, vagy csak végre elkapott a történetszál, nem tudom, de egy biztos, sokkal szívesebben olvastam. Végre nem volt majdnem minden oldalon megemlítve Sztálin, vagy a kommunisták, lezajlott a forradalom első hulláma, ami még nekem is izgalmas volt, majd jöhetett a menekülés. Onnantól pedig faltam a sorokat. Ahogy az élete alakult a kislánynak Amerikában, ahogy teltek az évek, és előttünk lett kislányból szinte kész nő, amikor végre otthonának hívta azt a kontinenst is. Még a Kennedy-korszak miatti kisebb politizálás sem zavart, pedig a mindennapokban kerülöm, amennyire csak lehet az ilyen témákat. Sőt, kifejezetten érdekelt, hogy is zajlott az egész.
Na és a vége.. Hát ott újra kiakadtam. Nem úgy, mint az elején, hogy folyton félretettem a könyvet, hanem épp ellenkezőleg, a folytatását szeretném most azonnal! Mi ez a függővég? Aki olvasta már a könyvet, az tudja miről beszélek. Remélem hamar érkezik a folytatás, mert elképesztően magába szippantott a történet, a stílus, ami nem is volt annyira régen, de mégis mintha ezer éve lett volna.
Na és a vége.. Hát ott újra kiakadtam. Nem úgy, mint az elején, hogy folyton félretettem a könyvet, hanem épp ellenkezőleg, a folytatását szeretném most azonnal! Mi ez a függővég? Aki olvasta már a könyvet, az tudja miről beszélek. Remélem hamar érkezik a folytatás, mert elképesztően magába szippantott a történet, a stílus, ami nem is volt annyira régen, de mégis mintha ezer éve lett volna.
A szereplőkkel nagyon elégedett voltam.
Julcsi a cserfes kislány, aki Vakarcsból felnő a Könyvárus lány szerepéhez, nagyon szerethető karakter. Imádja a könyveket, igazi könyvmoly lányka, és sose nő ki belőlük, még idősebb korára sem. Ráadásul rajong a nővérjéért, Gittáért, és a lány udvarlójáért, Attiláért.
Matild néni szerepét először nem értettem, miért kell annyira kihangsúlyozni, majd amikor a könyv felénél nagyjából összeérnek a szálak, akkor lopta be magát a szívembe az idős hölgy. Mintha csak a szerető, de távol élő nagymama lenne.
Szidi néni egy igazán szerethető pótanyuka, nagyon sajnáltam, ami vele történt. És mennyi mindent megtett a sosem látott unokahugáért!
Ede bácsi is roppant kedves, kíváncsian várom mit tudunk meg róla a második kötetben. (khm.. az a vége)
Ági, a szomszéd lány eleinte nagyon szimpatikus volt, majd az egyik tettével egy kicsit bukott a szememben, de mivel továbbra sem szállt el magától, hanem két lábbal a földön tudott maradni, és tartotta a kapcsolatot a családdal//barátokkal, ezért nem róvom fel neki a "botlását".
Árpi/Mike karaktere azért nem kapott akkora szerepet, de remélem ez a következőben megváltozik, mert szeretnék róla is sokkal többet tudni, mint ami eddig kiderült.
Nem is szeretném tovább szaporítani a szót, köszönöm, ha végigolvastad. Bármi kérdés, észrevétel jöhet nyugodtan. Te is olvastad már a könyvet? Meséld el, mit gondolsz róla.
Matild néni szerepét először nem értettem, miért kell annyira kihangsúlyozni, majd amikor a könyv felénél nagyjából összeérnek a szálak, akkor lopta be magát a szívembe az idős hölgy. Mintha csak a szerető, de távol élő nagymama lenne.
Szidi néni egy igazán szerethető pótanyuka, nagyon sajnáltam, ami vele történt. És mennyi mindent megtett a sosem látott unokahugáért!
Ede bácsi is roppant kedves, kíváncsian várom mit tudunk meg róla a második kötetben. (khm.. az a vége)
Ági, a szomszéd lány eleinte nagyon szimpatikus volt, majd az egyik tettével egy kicsit bukott a szememben, de mivel továbbra sem szállt el magától, hanem két lábbal a földön tudott maradni, és tartotta a kapcsolatot a családdal//barátokkal, ezért nem róvom fel neki a "botlását".
Árpi/Mike karaktere azért nem kapott akkora szerepet, de remélem ez a következőben megváltozik, mert szeretnék róla is sokkal többet tudni, mint ami eddig kiderült.
Nem is szeretném tovább szaporítani a szót, köszönöm, ha végigolvastad. Bármi kérdés, észrevétel jöhet nyugodtan. Te is olvastad már a könyvet? Meséld el, mit gondolsz róla.
További szép napot nektek,
Szandra
